Sok örömünk van lányainkban. Elsősorban örömeink. Néha bánatosak vagyunk miattuk, esetleg bosszúsak, de az élet velük inkább örömökből áll.
Örülök annak, hogy mindkét lánykánk ki tudja fejezni az érzelmeit. Kitti egész pici kora óta bújós volt. Igényli, hogy átöleljük, megpuszilgassuk. Van amikor szavak nélkül átölel, de nagyon sokszor elmondja, hogy "nagyon szeretlek anya/apa/Szonja/nagyi" és így fonódik a karja a nyakunk körül. Sokszor kifejezetten kéri, hogy anya, szeretgessél meg! Legtöbbször a kishúgához intézi azonban ezt a kérést: Szonja, szeretgessük meg egymást! Korábban Szonja kissé elutasító volt az ilyen kéréssel szemben, mivel ő nem volt mindig bújós, puszilgatós "típus". Ma már azonban legtöbbször enged a kérésnek és akkor összebújnak és megölelgetik megpuszilgatják egymást. Ilyenkor anyai szívem csordultig telik boldogsággal és azt kívánom magamban, hogy mindig ennyire szeressék egymást és legyenek támaszai egymásnak egész életükön át.
Sok örömöm lelem abban, amikor csemetéink csacsognak. Kitti is tud beszélni, de a kishúga ebben lekörözi őt. Ahogy kinyitja reggel a szemét, már mondja is. Mindig játszik és közben csak mondja, mondja, mondja. Imádom, hogy mindennel el tud játszani. Azt hiszem a fantáziájával nincs gond. Ha nincs a kezeügyében semmi játék, képes a két kezével vagy a cumijával játszani és párbeszédeket folytatni. A kis dumagép azonban megkukul abban a pillanatban amikor megjelenik egy idegen, vagy kevésbé ismert személy. Kérdeztem a gondozónőt a bölcsiben, hogy ott beszél-e. Ott is csöndben van, csak akkor "kapta rajta" dumáláson, ha Szonja nagyon beltemetkezik a játékba és megfeledkezik a környezetéről. Egyébként csendes kislány:-)
Imádnivaló, ahogy beszél. Imádom, hogy nem használ általában ö, ü betűket így lesz például a köszönömből, "kosonom". Néha az á és é hangokat is ékezet nélkül, azaz a-ként és e-ként mondja. Ettől nagyon vicces tud lenni. Vicces ahogy az igekötőket használja pl. tagadó, felszólító mondatban...Nem azt mondja, hogy anya ne csukd be, hanem így: "anya, nem becsukod!" Aranyos volt amikor valamelyik nap, valamire azt akarta mondani, hogy milyen illatos: "juj, de illata van!".
Örölük, hogy Szonja is észrevételnül megtanult rengeteg mondókát és éneket. Néha rácsodálkozom, hogy jé ezt is, meg ezt is, meg ezt is tudja már? Ahol nem tudja a szöveget azt átkölti, vagy kihagy sorokat. Egyik este a fürdőkádban jött rá az éneklés és olyan remixet levágott, hogy tágra nyíltak a csodálkozástól szemeim.
Bánat velük kapcsolatban legtöbbször akkor ér, ha betegek. Sajnos Szonjának megint "bedurrant" a füle. Szerencsére nála ez fájdalommal nagyon rövid ideig jár, mert hamar kifakad a gyulladás és utána észre sem venni rajta, hogy bármi baja lenne. Úgy látszik ő ilyen "füles" gyerkőc lesz. Most tudtam meg, hogy apukájuk volt ilyen úgy 4-5 éves koráig. Reménykedem, hogy ezek a fülgyulladások a hallásromlást nem fognak nála okozni.
Szomorú a héten Kitti miatt voltam a legjobban. Két nap is volt olyan, hogy reggel oviba indulás előtt nyafizott egy rövid ideig, hogy nem akar óvodába menni. A miértre a válasza az volt, hogy mert vele nem játszik senki. Emiatt nagyon elszomordtam, még meg is sírattam (amikor nem látta). Hogy mi a valóság azt nem tudom, csak sejtem. Az utóbbi időben a legtöbbet a kis Balázzsal játszott (legalábbis őt emlegette), és ő neki most más játszópajtása van. Szerintem ez bántja őt. Szerencsére egyik nap az ovi után mesélte, hogy játszott XY-nal társasjátékot. Remélem, hogy ez a nem játszik velem senki kicsit túlzás, vagy ha így is volt, csak átmeneti állapot volt. Nagyon rossz dolog a gyerekeinket szomorúnak, bánatosnak látni.
Örültem is meg bánatos is voltam amiatt a héten, hogy Kitti háromszor is a nagyinál aludt. Minden héten egyszer (általában szombat éjjel) ott alszanak, így lesz nekünk egy szabad esténk K-val. A héten azonban Kitti többször is kérte, sőt amikor ellent akartam mondani követelte, hogy a nagyinál aludhasson. Ennek részben örülök, mert látom, hogy nagyon szereti a nagyiját, s anyukám is boldog, ha magányát felcserélheti unokája, vagy unokái társaságával. Részben bánatos voltam, mert átsuhant az agyamon, hogy talán azért akar a nagyijánál aludni, mert én az utóbbi időben sokszor voltam vele, velük türelmetlen, kevesebbet játszottam velük, mint általában és úgy érzi (ami részben azért igaz is), hogy a nagyinál több figyelmet kap.
Örömforrásaim
