Akkor most pár szóban had dicsérjem kisnagylányunkat Szonját. Az utóbbi időben egyre nagylányosabban viselkedik. Ritkulnak a hisztik, elmaradnak (kopp-kopp) a bútor- és egyéb ajtócsapkodások, a hozzáverem a földhöz magam és az éppen nálam lévő dolgot, ha nem úgy történik valami, ahogy én akarom, sőt egyes esetekben nagylányos viselkedésével igyekszik példát mutatni Kittinek. Ez utóbbira egy példa: az elmúlt héten betegeskedésük alatt naponta rengetegszer csöppentettünk orrba, szembe, orrotszívtunk, infralámpáztunk. MÁr nagyon unják. (Meg tudom érteni őket...de meg kell gyógyulniuk.) Kitti az utóbbi napokban próbált ellenállni, és mindenféle közreműködést elutasított, helyette hisztizett. Szonja pedig elé állt és kérte, hogy akkor neki csöppentsek, orrszívózzak, mindezt egy hang nélkül. Illetve a végén megjegyezte: "Látod Kitti, így kell!" Csak lestünk K-val, hogy ez a mi kis hisztipókunk??? 

Még azért vannak babás vonásai, és sokszor annyira édeseket mond vagy tesz, hogy az ember nem bírja megállni, hogy ne puszilgassa agyon, de már egyre nagylányosabb. Azért nem siettetném ennek a gyönyörű korszaknak a végét...

Egyedül a szobatisztaság terén nem hajlandó nagyosan viselkedni. Remélem, hogy a bölcsödei szünetben, ami jövő héten kezdődik itthon nagyobb sikereket érünk el. Próbálkozunk, de szerintem lusta szólni, hogy pisilnie kell, mert ezzel meg kell szakítani a játékot. (Ha nincs éppen belemerülve a tevékenységébe, akkor szól, egyébként meg...."tojik az egészre".)

Ja és megeszi a vajas kenyeret!!! (Eddig a májkrémen kívül semmilyen kenceficét nem volt hajlandó megenni a kenyéren. Kitti dettó, de ő még életében nem kóstolta meg a vajat!!!)