Gondoltam összefoglalom, hol tartanak lányaink a fejlődésben. Nagyon ritkán készítek ilyen összefoglalást, de azt hiszem egy-egy bejegyzésből kiderül, hogy napról-napra mennyit fejlődnek (igaz ez már koránt sem annyira látványos, mint csecsemőkorban, kivéve a beszédet). Azért sem tartom igazán szükségesnek az ilyenfajta jegyzetet, mert azt – bármennyire elfogult vagyok is velük kapcsolatban – látom, hogy az életkoruknak megfelelően, átlagos ütemben fejlődnek, nem vettem észre, hogy valamilyen területen le lennének maradva.  

Megpróbálom a teljesség igénye nélkül (az már ebben a fejlődési szakaszban lehetetlen), hogy holt is tartanak.

Kezdem a 4,5 éves Kittivel:

Mozgás: lépcsőn fel- le váltott lábbal jár, imád ugrálni is az alsó lépcsőfokokról. Páros lábbal és egy lábon is ugrál (már szoktunk ugróiskolázni). Hatalmasakat tud távolugrani. Ezt legjobban a szobában szereti művelni, az egyik kanapéról. Bukfencezik (igaz nem mindig „szabályosan”, ilyenkor a hajam égnek áll, mert attól félek, hogy kitöri a nyakát), két kerekű biciklin még nem tud menni, csak a pótkerekekkel. Már próbáltuk tanítgatni, de ahogy észreveszem fél és ahogy levesszük a pótkereket, a testtartása is megváltozik, teljesen bedől az egyik oldalra. Rollerezni jól tud, tehát szerintem az egyensúlyérzékével nincs gond, csak még nem érzett rá a biciklizésre. Ügyesen el tudja kapni a labdát, ha meg „focizunk” hatalmasakat tud bele rúgni, nem csak előre, de fel a magasba is. Játszótéri mászókákon nagyon ügyesen mozog, hintát egyedül hajtja, amit nem csak ülve művel, hanem néha állva is (ezt nem szeretem). Az udvari játszóterünkön lévő hintán van egy kötél, amin fél méterenként „görcsök” vannak. Ezen simán felmászik a tetejére. Ahogy a nyaralásunkról írt bejegyzésben már beszámoltam róla, imádja a vizet és elég vízbiztos (úszni igazán még nem tud). Szerintem nagyon jó mozgású csajszi.

Jól fogja a ceruzát, krétát, bár nem szívesen rajzolgat. Leginkább a „mágnes” táblán szeret firkálni. Ember rajzain a személyeknek van feje, törzse, végtagjai, szeme, szája, haja.

Beszéd: Nagy szókincse van, választékosan beszél. Az általunk használt szófordulatokat gyakran használja. A minap apukája vinnyogva fetrengett (szó szerint) a röhögéstől a fürdőszobában, amikor Kitti egy a helyiségben talált szalagdarabkáról megkérdezte, hogy mi az. K. nem tudom miért, azt válaszolta rá, hogy sín. Erre Kitti: Eszed tokja, az sín!
Többé-kevésbé jól ragozza a szavakat, azért egy-két rendhagyó ragozás még kifog rajta.

Értelmi-érzelmi fejlődés: Nehéz objektíven írnom erről, hisz az anyja vagyok. Szerintem nagyon értelmes, fogalmam sincs, hogy minden ilyen korú gyerek ilyen, vagy tényleg átlagostól magasabb az értelmi színvonala. Mindenesetre az tuti, hogy ezen a téren nincs vele gond.

A színeket már régóta ismeri, meg is nevezi őket. A bal és jobb oldalt is nagyon korán meg tudta már különböztetni (úgy két éves korától. Talán azért, mert hozzá rengeteget beszéltem már csecsemőkorától, s ha például mentünk az utcán sokszor mondtam, hogy most jobbra fordulunk, balra fordulunk stb.)

Természetesen tudja a nevét, testvére, szülei teljes nevét, lakcímét, életkorát. Kezdi pedzegetni az idő fogalmát (persze még nincs vele teljesen tisztában). Ismeri az évszakokat, egymás utáni sorrendjüket és a rájuk jellemző dolgokat. Ismeri a napok „nevét”, sorrendjét (ezt is aránylag korán megismerte a jól ismert dalocskából: „Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, jó dolgunk van, mint erdőn a madárnak.”, a hónapokat még nem tudja).

Nagyon jó emlékezőtehetsége van. Jól tud memorizálni is, nagyon könnyen tanul dalokat, verseket. Ha megtetszik neki egy vers, vagy ének, addig ismételgeti velünk, amíg meg nem tanulja. 4-6 versszakos verseket is pillanatok alatt megtanul, és hónapok múlva is el tudja mondani (majdnem tökéletesen).

Nagyon korán el kezdett érdeklődni a kirakós játékok (puzzle) iránt. A 20 darabos (kb. 4x4 cm-es darabokból) már gyerekjáték számára, az 50 darabosat (kb. 2x2 cm-es darabokból) is kirakja, de ehhez az első alkalommal azért segítséget kér.

Többé-kevésbé képes elhatárolni a valóságot a képzelet világától. Egyik nap mondtam nekik (Kittinek és Szonjának), hogy most már itt az ideje a cumit odaadni valamilyen kisbabáknak, akiknek szüksége van rá. Kitti egyből riposztolt: „Anya, ilyen csak a mesében van!”

Legújabban a számok érdeklik. 40-ig el tud számolni. 10 alatt össze is tud adni, a kivonással is elboldogul segítséggel. Az óra is nagyon izgatja, sokat kéri, hogy olvassuk le együtt, hogy mennyi az idő. A számokat felismeri és megnevezi 10-ig. A betűk iránt egyelőre teljes érdektelenséget mutat.

Véleményem szerint nagyon logikusan gondolkodik, jó a helyzetfelismerő képessége. Két példa jut eszembe. Egyik este fürdés előtt az apukája épp az izmokat mutogatta és magyarázta. A vádlihoz értek és K. mutatta, hogy még Szonjának is van ilyen izma, ami akkor látható igazán, ha lábujjhegyre állunk. Szonja pont a kádnál sertepertélt, háttal Kittinek. Kitti egyből kapcsolt, hogy állíthatná lábujjra húgát (tisztában volt vele, ha erre kéri, úgysem teljesíti) és így szólt: „Szonja nyisd meg a csapot!” (Még úgy sem éri el, ha lábujjhegyre áll, ezért Szonja meg sem próbálta). Kitti tovább próbálkozott: Szonja húzd el ott fent a zuhanyfüggönyt! Ez bevált…
A másik eset a minap történt, útban voltunk hazafelé kocsival. Az egyik lámpát úgy szoktam elkerülni, ha piros, hogy keresztülmegyek egy benzinkúton. Most sem mentem el a lámpáig, kanyarodtam a benzinkút felé. Kitti fel is tette a kérdést, hogy azért megyünk most erre, mert piros a lámpa? (Megdöbbentett, hogy mennyire világosan lát.)

Szeret kártyázni, társasjátékozni, ismeri a szabályaikat és aszerint játszik, de még nem alakult ki benne a versenyszellem, így az sem izgatja különösebben, ha nem ő nyeri a játékot.

Szeret olvasni illetve mesét hallgatni. Kedvencei Bartos Erika meséi, versei. Még inkább azokat a meséket szereti, amikhez illusztráció is van. Azért már előfordult, hogy egy-egy rövidebb, kép nélküli mesét is meghallgatott.

Szereti nézni a klasszikus meséket (kedvencei: Mirr-Murr, Magyar népmesék, Kis vakond), de a Minimaxon is vannak kedvencei. Az utóbbi időben nagyon rákattant a tv nézésre és számítógépezésre, ami a mi hibánk is. Néha a közös játék helyett is inkább a tv-zést választaná.

Alaptermészete nagyon érzékeny. Szeret bújni, megölelni, megpuszilni szeretteit. Ennek viszonzását elvárja. Napjában többször elmondja a családtagjainak, hogy mennyire szeret bennünket. Nem mehetek el úgy otthonról dolgozni, hogy előtte nem adok neki puszit és nem ölelgetem meg, mert akkor hiszti van, ha felébred. Kishúgáért is rajong, őt is gyakran ölelgeti, puszilgatja és szeretettel terelgeti, tanítgatja. Azért meg is tépázza néhaJ

Legutóbbi, legkedvesebb megnyilvánulása irányomban: „Anya nagyon szeretlek! Kellene belőled kettő anyuka!”

Kortársaival jól eljátszik, de nagyon szeret a nála kisebbekkel játszani, szeret anyáskodni felettük. Figyelmezteti őket a veszélyre, rendreutasítja őket (nem durván), ha olyat csinálnak, amit nem szabad. Szonjának sokszor elmagyarázza azokat a dolgokat, amit húga nem ismer.


Önállóság: Főleg az óvoda megkezdése (tavaly szeptember) óta, nagyon sok mindenben önálló lett. Felöltözik, levetkőzik egyedül. A gombokkal is megbirkózik, a cipőfűző kötés még nem nagyon megy neki, de nincs is nagyon fűzős cipője. Az első kötés már megy, csak a „masni” fog még ki rajta. A levetett ruháját próbálja összehajtogatni. Egyedül fésülködik (a frizuráját, azért még mi készítjük), „szabályosan” fogat tud mosni. Nemrég vettem nekik egy-egy szivacsot és gyerek tusfürdőt (eddig csak a patikai mosdókrémmel fürdött mindkettő), azóta egyedül fürdik, nem nagyon engedi mosdatni magát. Amikor akárhonnan hazaérünk a lakásba, első útja a mosdóhoz vezet és kezet mos. Egyedül intézi dolgát a WC-n is, a nagydolga után azonban még segítséget kér. (Szokta ezt is egyedül, főleg az oviban, de még nem tökéletesen.)
Kifújja az orrát, náthás időszakban egyedül orrszívózik (tökéletesen). A műszaki eszközöket tökéletesen tudja használni tv-t, számítógépet, CD lejátszót bekapcsolja, a zeneszámot, mesét a CD-ről, DVD-ről kiválasztja, elindítja.

Végül két száraz adat: magassága 107 cm, súlya 17 kg.

Akkor most következzen kisebbik lánykánk Szonja fejlődéséről kis összefoglaló.

Mozgás: A lépcsőn felfelé váltott lábbal közlekedik, lefelé még többnyire ezt nem gyakorolja (csak ha fogjuk a kezét). Páros lábbal ugrál. Pótkerékkel remekül bicajozik a kétkerekűjén. Egyébként a szíve még inkább a motorhoz húzza, de próbáljuk minél többet a garázsban hagyni eme járművet. A labdát néha már el tudja kapni (ehhez nekünk is ügyesen kell dobniJ).
Finom motorikus mozgása is rendben van, ügyesen csipegeti fel a papírfecniket, gyöngyöt fűz, a kupakokat ügyesen ki- és becsavarja. A ceruzát még nem fogja tökéletesen, ő sem nagy rajzolgató. Ha mégis firkál, általában köröket és legújabban párhuzamos vonalakat (pl. létrát).

Beszéd: Nála még nagyon látványos a beszédfejlődése. Szókincse napról, napra gazdagodik. Elmesél már történeteket (többnyire a valóságot keveri a kitalációjával). Állandóan csivitel. Még sokszor rosszul ragoz, erről írtam nem olyan régen egy posztot. Ami most eszembejutott: a rendességgel általában nem a rendre, hanem a rendetlenségre gondol. A fürdik nála fürödik, az üt, pedig ütik. Érdekes, hogy a személyes névmások ragozásánál a birtokos esetet jól használja (enyém és nem tiem, ahogy nagyon sok gyerkőc, köztük Kitti is kiskorában mondja), viszont a veled, neki tégeddel.

Értelmi-érzelmi fejlődés: Az idő fogalmának megértése még elég messze van tőle, de azt már tudja, hogy a tegnap az valamilyen múltbeli történés, így az egy perccel ezelőtt, vagy több hónappal ezelőtt történteket ő egy kalap alá veszi és minden tegnap történt. A reggeli, ebéd, vacsora is keveredik, talán most kezdi már pedzegetni, hogy miután felébredünk van a reggel és a reggeli.

Tudja a teljes nevét és azt, hogy milyen utcában lakunk. Tudja a testvére és apukája nevét, nekem általában csak a keresztnevemre emlékszik. Felismeri a színeket, meg is nevezi őket. 10-ig elszámol.

Ő is tud logikusan gondolkodni, bár nem annyira, mint nővére. A minap egy akciós újságban gyerekórát nézegettünk és megemlítettem, hogy vehetnénk Kittinek. Szonja egyből felkapta a fejét, hogy neki is kell, s már ki is választotta, hogy melyiket. Majd egy másikra is rámutatott, hogy azt is kéri. „Kettő órát akarok anya, mert kettő kezem van!” Világos!

Szeret mesekönyvet nézegetni, és hallgatni az általunk felolvasott meséket. Ő kevésbé „tv-s”, mint nővére, nem köti le annyira ez a világ (szerencsére). A 20 darabos puzzle rajta sem fog ki, egyedül, segítség nélkül kirakja. 

Nagyon szereti a szerepjátékokat, szinte egész nap ezt játssza egyedül is. Kiemelkedő (szerintem) a fantáziája (legalábbis Kittiéhez képest mindenféleképpen). Eljátszik bármivel, ami a kezébe kerül, legyen az két szem sültkrumpli, fadarab.

Ő is tud pár verset, éneket (de sokkal kevesebbet, mint Kitti tudott ennyi idősen.) Neki kevésbé jó az emlékezőképessége, memóriája.

Szonja kevésbé bújós, puszilgatós, mint nővére, de mostanában ő is egyre többször kimutatja irántuk áradó szeretetét. Esténként szeretlek anya/apa/nagyi, imádlak anya/apa/nagyi szavakkal búcsúzik. Előfordul azonban az is, hogy még nekünk sem hajlandó puszit adni (pl. ha elköszönünk egymástól).

Kortársaival szeret játszani, de mint írtam egyedül is nagyon jól el van. Kicsit néha teszi magát, úgy viselkedik, mint egy felsőbbrendű valaki. A minap összefutottak bölcsis játszópajtásaival, azok közül is a barátaival. Julcsi össze-vissza puszilgatta, mondta, hogy mennyire hiányzott már neki, Tomi az első nagy „szerelem” is megsimogatta, ő meg nem volt hajlandó szinte szóba sem állni velük. (Ugyanezt csinálja néha velünk is!)

Önállóság: Egyedül le tud vetkőzni, az öltözködéssel még vannak gondjai. (Melyik a ruha eleje, hátulja stb.) Egyedül mászik be- és ki a kádba (sámli, vagy más segédeszköz segítségével). Ő is egyedül fürdik pár napja. Fogat is mos, de még nem teljesen szabályosan, és szereti is elbliccelni. Egyedül keni meg a kenyerét vajjal, májkrémmel. Nagyon sok mindenben törekszik az önállóságra (igyekszik nővérét utánozni).

Önállóan eszik (teszi ezt már 10 hónapos kora óta). Ügyesen eszik, a legjobban azt bírom, ahogy a tányért is megemeli amikor már csak kevés leves van benne és szépen kikanalazza az utolsó cseppig. Nem mondom, hogy néha nem úgy néz ki, mint egy kismalac, de már szalonképesen étkezik.

Az orrszívó-porszívózást nem szívesen engedi át nekünk, inkább maga végzi el ezt a műveletet. Most már az orrcseppet is magának fújja be és a fülcseppet sem hajlandó más által „magába fogadni”.

A szobatisztasággal haladgatunk, lassan, lassan. Kisdolgilag megy a dolog, igaz azt észrevettem, ha nem a megszokott környezetében (otthon, vagy nagyinál) van, akkor tartogatja a dolgot. Nagy dolgát azonban minden esetben csak a pelenkába hajlandó végezni. Balesetek nem nagyon fordulnak elő, esetleg egy-két csepp becsurog, amikor nagyon belefeledkezik a játékba. Nappali alváshoz már nem, éjszakaihoz még kap pelenkát. (Ha nappali alvás közben jön rá a pisilhetnék, akkor felébred rá és szól!)

Száraz tények: 88 cm és 10,5 kg.

És végül a testvérek közötti kapcsolatról. Alapvetően odavannak egymásért. Sokszor megszeretgetik egymást, és már nem mindig csak Kitti a kezdeményező, hanem Szonja is. Puszilgatja, simogatja nővérét „csak úgy”. Egymás megtépázása, ütögetése is mindennapos, sok mindenen össze tudnak veszni, ez abból adódik, hogy az egyik azzal akar játszani, amivel a másik. Pont akkor és pont azzal. Ha van az adott dologból kettő szerencsénk van és hamar megoldódik a probléma, de nem akarunk mindenből kettőt venni, meg kell tanulniuk osztozkodni a dolgokon. Kitti egyébként az engedékenyebb. Nehezen viseli Szonja üveghangját, hisztijét, visítását.

Többször előfordul, hogy egymást buzdítják a rosszaság végrehajtására (többnyire Kitti, mivel ő már nagyon jól tudja, hogy miért haragszunk, s ő nem „meri” elkövetni a „bűnt”). Nagyon jó cinkostársai is tudnak lenni egymásnak. Az is megtörténik, hogy a jóra próbálják meg rávenni a másikat. Pl. arra, hogy rendet rakjanak stb.

Egyértelmű, hogy Szonja igyekszik nővérét utánozni, szerintem azt is tőle hallotta oly sokszor, hogy szeretlek, imádlak anya/apa/nagyi és ezért mondogatja esténként ő is nekünk.

Ilyenek tehát 4,5 és 2,5 évesen. Szeretem, imádom őket…és olyan jó lenne ennél a korszaknál kicsit leragadni!!!!!!