Azokat a napokat, amiket nem jegyzeteltem le, legalább egy-egy képben megörökítem.
Már kb. két hete is elmúlt, hogy kirándultunk Kitti ovis csoportjával családostul. Nem voltunk túl sokan, de pont "kezelhető" mennyiségű gyerek és felnőtt volt jelen. Szuperül éreztük magunkat, pedig hajnalban rosszul indult a napunk. Kitti feltehetőleg az előző nap elfogyasztott nagy mennyiségű krémlevest látta viszont a nagy fehér porcelánban. Egy kicsit még utána pihengetett és útra kész volt. Szonja előtt le a kalappal, mert a kb. 5 km-es utat végig a saját kis lábacskáin tette meg. Pedig nem csak sík terep volt (amire mi számítottunk, a kényelmes túrázós mindenünket), hanem kaptatók is akadtak jócskán. Az utolsó pár száz méteren kellett csak a nyakunkba kanyarítani, mert akkor már annyira elfáradt, hogy állandóan elesett.
Az út egy részét gyerekvasúttal tettük meg. A gyerkőcök legnagyobb örömére pont egy nosztalgia szerelvényt sikerült kifognunk. (Ami nagyon szép, meg érdekes, viszont egyáltalán nem környezetbarát):
Egy esős hétvégi napon pocsolyázni indultunk a lányokkal. Nagyon élvezték a gumicsizmás, esőkabátos, esernyős sétát és a vízben való ugrándozást.
Talán másnap történt, hogy elmentünk a Málna klubba. A Málna zenekar koncertjére, ami inkább nevezehető zenés foglalkozásnak. Az egyik zenekari tag a mi Marcsi nénink, akihez zenebölcsibe és zeneoviba jártunk/járunk. Lánykáink nem tagadták meg magukat, idegen környezetben, idegen emberek között szégyenlősen leültek a gyerekközönség soraiba a földre, oszt meg sem mozdultak, hiába hívták őket táncba. Csak anya unszolására kapcsolódtak be nagy nehezen egy játékba. (Tuti, hogy nem rám ütöttek:-)
A Málna klubnak otthont adó Művelődési Házhoz nagyon közel van a repülőtér, így útban hazafelé megálltunk egy kis időre. Volt szerencsénk ezt a hatalmas nagy gép parkolását megnézni, majd hallgatni Szonja hisztijét, mivel a kis drága a felüljáróról (ahol álltunk) ledobta egy szinttel lejjebb egy konténer tetejére a cumiját. Így kaphattunk egy kis ízelítőt, hogy milyen lesz az amikor végre leszoktatjuk a cumiról. (Most éppen valamilyen erős nyugatószerre gyűjtünk.)
Egy hétvégi napsütéses délutánon E. nagyitól hazafelé sétáltunk és útközben megcsodáltunk, megfigyeltünk minden állatot, és egyéb érdekes dolgot. Pl. itt egy pókot, vagy egy csigát?
Fadarabbal gyorsan elillanó rajzokat "festettünk" az aszfaltra:
A batyuban csontot vittünk Sanyi kutyának, aki nagy kedvence a lányoknak pici baba koruk óta.
Bohóckodás is volt bőven.
A séta során szedett falevelekkel alkottunk kedvünkre.
Kedvencem Szonja művei közül:
Kittiéből:
A minap a Vadasparkban jártunk. Nem voltunk egyedül. Mondhatni úgy is, hogy nagyon sokan voltak. Köszönhetően a ragyogó időnek. A lányoknak a kedvencei a bölények voltak.
A hétvégénk utolsó estéjén levezetésként grízbe rajzolgattunk (csak erős idegzetűeknek és akik nagyon szeretnek takarítani ajánlom, mivel minden grízes volt a végén. Mi sem a saját lakásunkban voltunk, hanem anyunál. Egyszer grízeztünk itthon, akkor megfogadtam, hogy soha többet!)
