Még a rácalmási tökfesztiválon tettünk szert a dúdolóra. Egy kézműves sátorban mi magunk készítettük. Nem kell hozzá más, mint egy kis náddarab, egy reszelő (ráspoly), amivel lyukat reszeltünk rá, valamint a cipősdobozokban található selyempapír. Ezzel zártuk le a náddarab egyik végét, és ennek köszönhető a dúdoló hangja.
A lányok időről-időre előveszik és „zenélnek” rajta. A technika nagyon egyszerű: a lejátszani kívánt dallamot, éneket beledúdoljuk (dúdúdú) a náddarabra reszelt lyukba. A minap lefekvés előtt került elő eme zeneszerszám és a lányok rázendítettek egy nótára!
