Nem mindig viselték régebben a lányok jól a fésülködést. Nincs túl hosszú hajúk, viszont elég vékonyszálú (még), ami hajlamos a gubancolódásra. Az esti, fürdés utáni fésülködést azért nem szerették, mert már fáradtak, nyűgösek voltak, a reggeli fésülködésnél pedig még nem mindig vannak 100%-osan maguknál, hogy akár a legkisebb (véletlen történő) hajhúzást nyivákolás nélkül kibírták volna.
Nyár óta azonban megváltozott a helyzet! Unokatestvéremnél voltunk, akinek mindkét lánya szép, derékig érő, dús hajjal büszkélkedhet. Sokat szenvedtek ők is a fésülködéssel, mindenféle könnyűfésülhetőséget ígérő balzsammal próbálkoztak, de egyik sem használt igazán. Egyik alkalommal, amikor egy fodrász cikkeket árusító boltban kerestek valamilyen csodabalzsamot, az eladó egy kefét ajánlott. Olyan kefét, amilyet állítólag a fodrászok is szívesen használnak, nehezen kifésülhető hajhoz. Ez a kefe vaddisznószőrből készül. Kicsit borsos az ára, de állította, hogy megéri. És bejött. Azóta balzsamot sem nagyon használnak. Mi is kipróbáltuk a „csodakefét”, s láss csodát a lányok egyetlen szisszenés nélkül tűrték a hajfésülést. Nyomban be is szereztünk egyet. A vaddisznószőr-kefe beszerzése utáni napokban jártunk a nyíregyházi állatkertben. Amikor a vaddisznó „kifutójánál” néztük az állatokat, meséltem nekik, hogy ilyen állatnak a szőréből készült az új csodakefénk is.
Pár nap múlva, az esti fürdetés után, épp fésülném a hajukat, de épp egy szimpla fésű akadt a kezembe. Lánykáim nyomban kikérték maguknak a kínzást és a MALACkeféért könyörögtek. Ma már az egész család malackefének hívja eme igen hasznos hajápoló eszközt.
