Szonjáéknál szülői értekezlet volt, az oviba menéssel kapcsolatban. Szeptembertől ő is ovis lesz, s ha minden jól megy akkor Kittivel egy csoportba fog járni. Sokáig vívódtam, hogy egy csoportba kerüljenek, vagy ne, de végül emellett döntöttem (döntöttünk férjemmel). Végül is csak egy év lesz, amit együtt töltenek. Szonjának könnyebb lesz a beilleszkedés, Kitti meg nagyon ragaszkodik hozzá, hogy egy csoportba járjanak. Szonja kevésbé. Valószínűleg Kitti eleinte rá fog telepedni kis húgára, majd terelgeti, anyáskodik felette, amit Szonja ritkán visel jól. Más anyukák tapasztalata szerint az egy csoportba járó testvérek nem játszanak egymással egész nap. Talán a lányokkal is így lesz. Nem fogják kerülni egymást, de Szonját ismerve nem is lesznek sülve-főve együtt. Majd ősszel kiderül. Szonja egyébként már nagyon várja, hogy ovis legyen, főleg mostanában, mivel Kittiéknél az előző évhez képest nagyon sok óvodai program van. A húsvéti locsolkodás, kézműveskedés után voltak bábszínházban (Kitti reggel dicsekedve mesélte húgának: Szonja mi ma megyünk bábszínházba az ovisokkal! Majd mindent megjegyzek és este elmesélem neked, jó? Mert ti nem mentek!), voltak hajókiránduláson a Dunán, jövő héten egésznapos kirándulásra mennek Kecskemétre, aztán lesz anyák napi ünnepség.
Annyira jó, hogy mindketten élvezik az óvodai és bölcsödei életet. Így nekem is könnyebb, mármint a lelkiismeretemnek. Anyu szokta mesélni, hogy mostanában egyik sem igazán akar hazajönni. Szonja sokszor hason csúszva mászik ki a csoportszobából, mert szíve szerint maradna. Volt, hogy mondta neki a gondozónő, hogy jó akkor ne menj haza, gyere vissza. Nem kellett neki kétszer mondani, máris szaladt vissza a terembe. Pedig idén minden nap voltak oviban, bölcsiben (azt hiszem Kitti kezdte úgy az évet, hogy egy hétig itthon volt), szerencsére - kopp-kopp-kopp - nem voltak betegek.
Mostanában nagyon tudnak hiányozni a gyedes napok, amikor még mindannyian itthon voltunk. Mennyi mindent csináltunk együtt! Jó időben rengeteget játszótereztünk, az udvaron bandáztunk, bent a lakásban "zeneoviztunk", táncoltunk, alkottunk. Ezek nagyon hiányoznak. Kreatívkodni, szinte semmi idő nincs, olyanra nem is tudom mikor volt utoljára példa, hogy leültünk és énekeltünk, mondókáztunk. Énekelni manapság a fürdőszobában szoktunk fürdés közben. Annak idején míg ők aludtak bújtam a netet, hogy számunkra ismeretlen versikéket, mondókákat, dalokat keressek, hogy aztán megtanuljuk együtt. Ugyanígy rengeteg alkotni való dolgot kerestem, találtam amit el is készítettünk. Persze jó azért felnőtt emberek között lenni a munkahelyen, akikkel nem csak a gyerekekről beszélgetünk, de elég lenne a munkából kevesebb is.
Természetesen tanulnak ők rengeteg verset, éneket az ő munkahelyükön is, de az más....Épp a minap csodálkoztam rá Szonjára, hogy jééé ez a gyerek tanul ilyeneket a bölcsiben is. El kezdtem énekelgetni és ő meg bekapcsolódott, és tuti, hogy nem itthon tanulta meg. Apropó vers. Ma el kezdtem anyáknapi nagymamis verseket keresni, hisz nemsokára anyák napja, remélem sikerül megtanulnunk egy verset addigra.
Olyan nagyok már! Kittit már alig bírom felemelni a 21 (!) kilójával. Nagyon sokat változott evés terén, az ovi igen jó hatással van rá. Rengeteg mindent megkóstolt már, amiről itthon hallani sem akart. S most már itthon is bátrabban ízlel meg egy számára ismeretlen ételt. Sok mindent meg is szeretett, amit régebben ki sem próbált. Jó étvágya is lett, ennek köszönhetően, szerintem legalább 4kg-t (ha nem többet) hízott egy év alatt. Jól áll neki, nagyon kis formás csajszi. Szonja is jobban eszik a bölcsiben, mint előtte, de ő azért még válogat. K. be is van gyulladva nehogy a gyönyörű lánya (a nagyobbik) elhízzon. De attól azért még messze vagyunk!
Kitti ma nagy hírrel fogadott, az oviban bicajozott két keréken! Ősszel már levettük itthon a pótkerekeket, de visszakövetelte, nem jött be neki a két kerekezés. Ma meg az óvónéni megtanította kétkerekezni. Kíváncsi vagyok, hogy holnap itthon is fog-e menni neki ez a mutatvány.
Elhatároztam, hogy ősszel elviszem őket valamilyen mozgásos dologra. Kitti nagyon ellenkezett eddig mindenféle külön óra ellen, de hajthatatlan leszek. Ősszel már Szonja is olyan korban lesz, hogy beveszik ilyen helyekre. A külön úszás is hogy kudarcba fulladt tavaly. Az ovival meg szívesen ment Kitti. Eleinte. Aztán kitalálta, hogy nagyon utálja az úszást, minden úszás előtti napon már el kezdett nyavalyogni. Most értünk el odáig, hogy nincs baja az úszással. Bár a tornát jobban szereti. Egy héten egyszer elviszik őket egy kerületi sport klub tornacsarnokába. Arra gondoltam, hogy ősszel valamilyen táncos-tornás dolgot keresünk nekik.
Szonja rengeteget fejlődött mozgásilag. Ő meg ráadásul bátrabb is mint Kitti. Most még. Kitti azért sokszor mondja, hogy ezt vagy azt nem meri megcsinálni. Erről jut eszembe, múlt héten megjártuk a Balesetit. Kint voltunk a Kopaszi gáton, s Kitti a játszótéren nekilendült egy rúdnak (tűzoltó csúszda). Pont a szeméremcsontját ütötte meg. Volt kis sírás, de utána játszott tovább, rollerezett. Hazajöttünk, majd amikor elment wc-re, fájdalmas sírásba kezdett, hogy nagyon "szúr" amikor pisil. Nem is pisilt. Nézem a bugyiját, már bebarnult vércseppek voltak rajta. Jól beparáztam. K. hívta azonnal a Heim Pált, hogy hova menjünk. Elküldtek a Balesetibe, hogy jó lenne, ha egy traumatológus megnézné. Engem a hideg rázott a Balesetitől, K. már személyes tapasztalatot szerzett több alkalommal is és egyáltaln nem pozitívat. De megnyugtattak, hogy a gyerekrészleg (ami kb. egy éve működik) az más. És tényleg más volt. Külön váró van a gyerekeknek, mese fallal, játékokkal. Kedves volt a doki, az asszisztens, szerencsére nem történt semmi komoly, egy kis hámsérülés miatt lehetett a vérzés. Soron kívül megröntgenezték, ultrahangozták, kb. fél óra alatt végeztünk is mindennel. Még egy játékot is választhatott, amit megkapott ajándékba. Így is lehet....
Mára ennyi. Végre itt a hétvége!
