Ismét mozgalmas hétvégét tudhatunk magunk mögött. A család együttesen kipurcant. Jó lett volna a mai nap egy kis közös pihengetésre. Már most megfogadom, hogy a következő hétvégén nem megyünk sehova, csak itthon leszünk, legfeljebb egy kis kerekezés lesz a közvetlen lakókörnyezetünkben.
Pénteken lehúztam Siófokra, ahol a majd két hónapja leváltott két főnökünket búcsúztattuk. Volt ereszd el a hajamat, eszem-iszom, dínom-dánom. Nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz, s mikor megérkeztem már igencsak éhes is voltam, így aztán a kávéspohárnyi Unicum majdhogy nem a földbe döngölt. De a finom fácánleveles és a friss levegő aztán teljesen kijózanított.
Másnap kiscsaládom is utánam jött, majd Siófok-Kilitire mentünk egy horgász tóhoz, ami a weblapjuk szerint horgásztó és vadaspark. A vadállomány egy őzgidából, egy sólyomból és pár vadkacsából állt. Volt még három hízott liba is, akiktől a horgásztó őrzője (vagy tulajdonosa?) óvva intett, mivel támadólag lépnek fel, főleg a gyerkőcökkel szemben.
A horgásztó
A vadasparkból egy közeli lovardába vezetett az utunk, ezt a programot már régóta ígértük Kittinek. Minden gyerkőc kilovagolta magát, megetették a lovakat répával, almával, fűvel.
A Balaton partját sem hagytuk ki. Nagyon ritkán jutok el nyáron kívül a magyar tengerhez, pedig kellene. Gondolom a szép időnek is köszönhetően most nem volt teljesen kihalt a part, főleg a kikötő környékén. Láttunk hattyúkat, rengeteg sirályt, vadkacsákat. A lányok is nagyon élvezték ezt az őszi balatoni kiruccanást.
Vasárnap lakóparki barátainkkal kerekedtünk fel. 2 hónapja K-val eltöltöttünk egy gyerekek nélküli hétvégét Visegrádon. Egyik sétánk alkalmával fedeztünk fel egy nagyon kellemes tisztást az erdőben, a Bertényi Miklós füvészkertnél, ami kifejezetten alkalmas kisgyerekes családi sütögetéshez, kiruccanáshoz.
A Panoráma úton, Pilisszentlászlón keresztül mentünk Visegrádra. Ahogy mentünk keresztül a hegyen olyan pazar színekkel fogadott minket az erdő, hogy azt sem leírni, sem lefesteni nem lehet. A Dunakanyar Erdei Iskolánál tértünk le a Fellegvárhoz vezető útról, s elmentünk a Pisztrángos tóig (legalábbis azt hiszem ez az, bár víz az nem volt most benne). Innen gyalog mentünk tovább (piros jelzés), az Ördögmalom vízeséshez, majd a Füvészkerthez. Nagyon rövid erdei séta ez, gyerekekkel is mindössze 30 perc lehetett. A Füvészkertnél lévő tisztáson tűzrakóhelyek (5-6), padok, asztalok és egy fajátszótér. Mi csajok aprófát, rőzsét gyűjtöttünk, a fiúk visszamentek az autóért (végig fel lehet jönni aszfaltozott úton kocsival is), amiben benne hagytuk a szalonnát és a többi sütéshez szükséges kelléket.
A gyerekeket természetesen nagyon érdekelte a tűzgyújtás minden mozzanata. El nem mozdultak volna egy pillanatra sem az éledező lángoktól. Egy ideig még eltartott míg kicsit csillapodott a tűz, és végre volt parázs, hogy el kezdhessük a szalonna sütést. Szerencsénkre az előző csapat hagyott pont annyi nyársat az egyik tűzrakónál, ami elég volt mindannyiunknak, így erre sem volt gondunk. Kitti nagyon ügyesen forgatta a parázs felett a szalonnáját, mintha mindig is ezt csinálta volna. Ő volt talán az egyedüli gyerek, akit hosszabb ideig lekötött ez a tevékenység. Mi szülők, sütöttük a szalonnát, a gyerekek meg ették a zsíros kenyeret.
Olyan jól eltelt a napunk, hogy csak arra eszméltünk fel, hogy eleredt az eső. Így már nem jutott lehetőség, hogy megnézzük azt a nagyon ígéretes játszóteret, ami a 11-es út mellett épült, és kb. 1-2 hónapja adták át. Valószínűleg oda már csak tavasszal jutunk el! Most utánanéztem: Mátyás király Játszópark a becsületes neve!
Törpördögök
Meseerdő
Sül a finom szalonna
