Házunk körül minden évszaknak megvannak a maga kis élőlényei. Tavasszal kezdődik általában a hangyák aktív élete, akik nem általnak magánterületünkre sem bemerészkedni. A lakásban több helyen állítottam fel hangyacsapdát, hogy ne lepjék el a lakást.
Májusban nem maradhat el a cserebogarak rajzása. Ilyenkor este a teraszra csak kezünkben papuccsal felfegyverkezve lehet kiülni és miközben beszélgetünk legyezgetjük magunk körül a levegőt, mert képesek nekünk repülni. A házunk mögötti füves részen ebben az időszakban minden lépésünknél csak úgy zúg a fű, ahogy a cserebogarak felszállnak.
Nyáron rengeteg gyík cikázik a ház körül. A napsütötte oldalon szinte ellepik a házfalát és nyugodtan sütkéreznek, egészen addig, míg a szomszédaink két kislánya el nem indul gyíkvadászatra. Általában nem gyilkolási szándékkal indulnak, csak meg szeretnék őket simogatni. Hihetetlen ügyességgel kapják el a gyíkokat, akiknek szerencsétlenebbje a kezükben adja ki utolsó leheletét az embergyerek általi szeretgetés miatt. Idén nyáron már az erkélyünkre is bemerészkedtek, sőt egy gyerek gyík a lakásunkban is körülnézett. Aztán sikerült őt kitessékelni a lépcsőház irányába. (Napokig találkoztunk vele, ahogy megriadva futkározott a folyosón.) Felfedeztem, hogy az erkélyajtó keretébe is bemennek, hogy aztán onnan kijönnek-e, vagy ott éldegélnek még nem sikerült megfejtenem.
Idén nyáron aztán jöttek a darazsak. Számos híradásból hallhattuk, hogy nagyon elszaporodtak az enyhe tél miatt. Egyik kora nyári ablakpucolás során azt vettem észre, hogy a hálószobai franciaerkély korlátja körül dongott 2-3 darázs. Nosza előkaptam valamilyen bogárírtót és rájuk fújtam. Pár másodperc múlva sorba bújta elő az erkély korlátból, én meg csak fújtam, fújtam. Legalább 30-40 darázs éldegélt ott, de pechükre odavesztek. Nyár végén már nagyon elszemtelenedtek, állandó "vendégeink" voltak a lakásban, végül befőttes üvegbe cukros sört öntöttünk és kitettük a teraszra. Jó pár darázs megízlelte az édes nedüt, vesztükre.
Nyaranta szoktak megjelenni a poloskák is, idén szerencsére elég kevéssel találkoztam. Egyik este egy a teraszon folytatott beszélgetés után vasalni kezdtem. A vállamon enyhe csípés szerűt éreztem. Azt hittem először, hogy a ruhámban lévő cérna szúrt meg egy kicsit. Pár perc múlva megint ugyanaz a szúrás-csípés szerű dolog. Amikor ismételten a vállamhoz kaptam valami puhaságot éreztem. Megfogtam és pánikszerűen hajítottam magam elé, az a valami pedig a vasalódeszkán landolt. Nem volt más, mint egy húsos kis hernyó. Áááááá, K.-t hívtam segítségül, hogy valahogy tüntesse el.
Ezek a mi "háziállataink".
