Az iskolában minden nap értékelik Kitti osztályában a nebulók magatartását. Beragasztottak az üzenőfüzetükbe egy papírt, amin 5 szirmú virágok vannak. Minden szál virág egy hetet, minden virágszirom egy napot jelképez. A szülők onnan tudhatják, hogy aznap hogy viselkedett a csemetéjük a suliban, hogy milyen színűre van színezve a virágszirom. Ha piros, akkor a szülő büszke lehet, mert aznap gyermeke jól, ha zöld, akkor voltak a magatartásával gondok, de elfogadhatóan, ha fekete a virágszirma, akkor rosszul viselkedett.

Kezdetben minden nap pirosra voltak színezve Kitti virágszirmai. Talán egyszer csúszott be egy zöld virágszirom, mert az egyik kisfiút a hátára vette nagylányom és csak annak köszönhetően nem ejtette a gyerkőcöt a fejére, hogy a tanítónéni pont ott volt. A héten azonban már másodszor tért haza zöld szirommal. Még dicsekedett is vele első nap, hogy majdnem fekete szirmot hozott, a délelőtti viselkedéséért, de sikerült a  nap hátralévő részében javítania a magatartásán. S hogy miért kapta a "dorgálást"? Mert gáncsolt! Csillogó szemmel mesélte itthon, hogy egy 7 éves kisfiút úgy elgáncsolt, hogy az el is esett. Tegnap meg azért panaszkodott, hogy a tanítónénik állandóan azt figyelik, hogy ők mit játszanak. S megint rajtakapták a gáncsoláson.

Most örüljek, vagy sírjak? Részben örülök a zöld virágsziromnak (főleg az elsőnél voltam boldog), mert úgy látom, hogy már "otthonosabban" mozog az iskolában, vagyis beilleszkedett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már nincsenek olyan reggelek, amikor azzal ébredne, hogy "anya, nem akarok iskolába menni". Másrészt ez a gáncsolásos móka nem tetszik, mert úgy érzem ezzel inkább feltünősködni akar. Ki akar ugrani a tömegből. De miért nem valami más módszerrel? Nincs mit tenni hegyibeszédet fogok tartani arról, hogy próbáljon meg valami mással az elsők között lenni, ne a gáncsolással. Nem a zöld virágszirmokkal van bajom, csak a gáncsolással.