Kitti születésnapjára egy bicajt kapott a családtól, mivel a 16-os bringát már kinőtte.A kerékpár vásárlás is megérne egy bejegyzést, mert sokat törtük a fejünket, hogy milyet vegyünk. Eddig mindegyik drótszamaruk Hauser márkájú volt, amivel nagyon meg voltunk elégedve. Soha semmi gond nem volt velük, strapabírók, megbízhatóak. De 20-as méretben nem láttunk olyat, ami igazán tetszene (illetve volt egy, de azt meg a pénztárcánk nem bírta már el). Kitti egyéniségéhez egy vagányabb bringát gondoltunk. Aztán az egyik kerékpár áruházban megláttunk egy (általunk) ismeretlen márkájút, aminek a formája, színe pont nagy lányunkhoz illet. Egy MTB (mountain bike) bicaj, narancssárga-fehér színben. Meglátni és megszeretni. Nekem csak az volt a félelmem ezzel kapcsolatban, hogy nagyon más volt, mint az előző bicaja, mivel: a korábbin nem volt váltó - ezen igen, hat sebességes; az előző kontrafékes volt - ezen csak kézi működtetésű fékek voltak, kontra nem; az előzőnek a kormánya hajlított - ennek szög egyenes; az előző lány vázas volt - ez fiú vázas. Túl soknak éreztem a változást. Végül K. döntött, megvesszük (ő is belezúgott ebbe a darabba).
Mondanom sem kell, hogy félelmeim alaptalanok voltak. K. elmagyarázta Kittinek a váltó és a fékek használatának szabályait, lányunk nyeregbe pattant és úgy kerekezett, mintha mindig is ilyen bicajon tanult volna.
Szonja megörökölte Kitti 16-os kétkerekűjét és a családi szülinapi buli után ki is próbálták új járgányukat a lakóparkunkban. (Szonjának még egy icipicit nagy a bringa, épp hogy csak leér a cipője orra a földre, emiatt néha megállásnál elzúgott.)
Első kör a bringákkal
Na, a tied milyen?
Azóta minden nap kerekezés van! Hétvégén gondoltunk (illetve K. gondolt) egy nagyot, nyeregbe pattantunk és kikerekeztünk a Népligetbe. Szerencsére szinte végig kerékpárúton tudtunk haladni. A lányok ügyesen, (a közlekedési és az általunk felállított) szabályokat betartva hajtottak végig. A parkban miután vagy 10 percig szemeztünk egy mókussal össze-vissza karikáztunk, majd megnéztük a nemrégiben átadott felnőtt játszóteret.
Jó lenne, ha a pletyka szerint valóban újra életre keltenék, rendbe hoznák ezt a gyönyörű parkot. Budapest legnagyobb közparkja, kár érte. Van kb. 3 játszótere, de egyiken sincs hintán, meg 1-2 rugós hintán kívül semmilyen játék. A park eléggé elhanyagolt, kivéve egy-két részét. Az aszfalt utak állapota néhány szakaszon szörnyű, kerékpárral is inkább a földúton mentünk, akkora gödrök, mélyedések voltak az úton.
A nap végén 13 km-t tudhattunk magunk mögött, amit a lányok egy nyivákolás nélkül tekertek végig. K. terve, hogy legközelebb a Kopaszi gátra megyünk ki velük. Na majd meglátjuk!