Tegnap este palacsintát sütöttem. (Az utóbbi időben már szeretik a lányok a palacsintát, korábban inkább csak a nutellát nyalogatták ki a belsejéből, a tésztát azt jó szívvel meghagyták a szülőknek). Miután megvacsiztak, Kitti kért egy nutellás és egy kakaós palacsintát. Elkészítettem, elé tettem. Pár perc múlva a palacsinták érintetlenül érkeztek vissza a konyhapultra. "Anya, nem kérem, mert nem érdemlem meg!" - mondta nagyobbik lányom. Nem értettem, hisz semmi rosszat nem csinált. Rövidesen megérkezett a magyarázat: "Anya, ma fekete szirmot hoztam!" (A magatartásukat minden nap értékelik a suliban. Minden hétre rajzolnak a füzetükbe egy öt szirmú virágot. Aki aznap jól viselkedett pirosra színezheti, akivel volt egy kis gond, az zöldre, aki meg áthágott valamilyen szabályt "súlyosabban", az feketére. Eddig leginkább csak piros szirmocskák voltak a virágjain, néha egy-egy zöld, de fekete soha.)
S miért kapta a fekete szirmot? Mert olyan területen tartózkodott a suli udvarán, ahol nem lehetne. Valamilyen baleset volt az iskola mellett haladó úton és a kis kíváncsi elsősök egy része mindenféleképpen látni akarta a helyszínt. Ezért az épület mögé mentek, ahova nem szabadna menniük.....Visszaadtam neki a palacsintát, s csak annyit mondtam, hogy valóban nem szép, hogy odamentek, de biztos nagyon érdekelte őket, talán a tanítónénit meg kellett volna kérdezni, hogy megnézhetik-e a történéseket. Fekete szirma meg még soha nem volt, most legalább már az is van. Azért, ha lehet máskor más színűeket hozzon.
Hétfő óta nem nézhetnek tv-t. Aznap reggel hiába kértem Kittit többször, hogy öltözzön, készülődjön a suliba, csak ide-oda fetrengett és esze ágában sem volt öltözni. Ráadásul a húgát is "beköpte", akinek egyik kedvenc reggeli játéka, hogy engem kizavar a szobából és mire visszamegyek már felöltözve, nyakig betakarózva vár (mintha még nem öltözött volna fel). Én mindig meglepődök és megdicsérgetem, hogy milyen ügyes. Szóval miközben Kitti nem öltözött, kiabált nekem, hogy a Szonja azért nem akarja, hogy bemenjek a szobába, mert ő meg öltözik.
Nagyon mérges lettem és büntetésként azt szabtam ki, hogy egy hétig nincs tv. Kitti kicsit elkeseredett, Szonja meg ujjongott, hogy nem baj, akkor majd játszunk. (Megnyugtatok mindenkit, hogy nem szoktam a gyerekeim a kanapéra szögezni, hogy akkor most tévéztek és tilos a játék.)
Tegnap tehát már negyedik napja éljük kis életünket tv nélkül, a lányok az esti mesenézés helyett a legózást választották. Nagyon meglepődtem azon, hogy maguktól, kérés nélkül gyönyörűen el is pakolták minden este a helyére a lego darabkákat, mikor már úgy érezték, hogy itt az alvás ideje.
Este elég fáradtak voltak már, hisz óvoda, suli után vagy fél órát ugráltak a tegnap kitett trambulinban, majd volt 1 órás fitness edzésük. Farkas éhesen érkeztek haza, megvacsizitak és Kitti megjegyezte, hogy azért már egy kicsit hiányzik neki a tv. Úgy gondoltam, hogy egye fene, ha az esti fürdést és hajmosást is vinnyogás, hiszti nélkül végig tudják csinálni, akkor nézhetnek egy mesét. Örültek a büntetés eltörlésének, gyorsan, ügyesen közreműködtek a tisztálkodásban, hajszárításban, majd miután kijöttek a fürdőszobából játszani kezdtek. Mondtam nekik, ha játszanak utána már nincs tv-zés mert késő lesz. Válaszuk: nem baj, most inkább játszanak! Így a mese nézés tegnap is elmaradt, én meg csak pislogok, hogy ezek tényleg az én lánykáim?
