Kittiék tanítónénije évközben nem spórol a házi feladatok mennyiségével. És sajnos nyárra is akad feladat, ami nem is tudom, hogy jó-e vagy nem. Én hajlok arra, hogy a nyári szünet legyen tényleg szünet és a gyerekeknek ne kelljen matek példák és az olvasókönyv felett ülni, de abban is van kis igazság, hogy a majd 3 hónap alatt annyira kijönnek a gyakorlatból, hogy az iskola első hónapja arra megy el, hogy visszarázódjanak.
Erre a nyárra egy-egy szorzással és osztással teli munkafüzetet kell kivégezniük. Ez nem okoz túl nagy nehézséget Kittinek, már csak azért sem, mert a matek a kedvenc tantárgya. Nem úgy az olvasás! Hiába látja a jó példát itthon, mert szoktunk előttük olvasni, hiába olvasunk nekik csecsemőkoruk óta lefekvés előtt mesét, Kitti ennek ellenére nem tudta még megszeretni az olvasást.
Erre a nyárra kötelező olvasmányként Lázár Ervin Négyszögletű kerek erdőjét kapták meg. Amikor Kitti meglátta az ugyan kis alakú képekkel teli könyv százhatvan valahányas oldalszámát, elszörnyülködött. Eddig nem is nagyon hajtottam, hogy kivégezze a könyvet, magától meg eszébe sem jutott még belelapozni sem, de azért így augusztus közepén úgy éreztem, hogy már nem várhatunk tovább. Legnagyobb felháborodására nem elégszem meg azzal, hogy magában olvassa, hangosan kell olvasnia, hogy halljam hogy megy az olvasás. Hát....sajnos elég döcögősen. Olvasott ő már ennél sokkal jobban, folyékonyabban. Azt hiszem az előttünk levő alig két hét minden napján lesz ebből kifolyólag pár keserves percünk, neki is meg nekem is....
