Az egyik tavalyi papírgyűjtésen Kittiék osztálya vitte az iskolába a legtöbb papírt. A papírgyűjtésből befolyt összeg az iskolai alapítványba folyik be, viszont a győzelemért az osztály kapott egy szabadnapot. Ezt a szabadnapot tegnap vette ki az osztály. Az osztályközösség (beleértve a szülőket és a tanítókat) úgy döntött, hogy az egész napot együtt töltjük el a Budakeszi Vadasparkban.
Nagyon sok szülő szabaddá tette magát ezen a napon, így a teljes osztálylétszám és kb. 20 szülő indult a város másik végébe, hogy egy bombasztikus napot töltsön el együtt. A gyerekek és pár szülő először is megismerkedtek a Vadaspark állataival. Én a szülők többségéhez csatlakoztam és a Vadasparkhoz közeli erdei tisztáson táboroztunk le. A mi feladatunk az volt, hogy mire az éhes gyereksereg csatlakozik hozzánk fergeteges ebédet készítsünk. Köszönhetően az egyik családnak ehhez minden kellék rendelkezésünkre állt. Volt egy hatalmas bográcsunk, zsírunk, krumplink, hagymánk, paradicsomunk, paprikánk, fűszereink és egy kazal virsli. Amennyi késünk volt, mind gazdára talált és pikk-pakk megpucoltunk úgy kb. 15 kg krumplit. A tűz is hamarosan fellobbant köszönhetően a lelkes apukáknak, akik fűrészeltek, fát aprítottak, majd gyújtogattak (csak a kijelölt tűzrakóhelyen). Miközben szorgosan járt mindenkinek a keze, a szánk sem állt be, jókat beszélgettünk, vihorásztunk egyszóval jól éreztük magunkat. Annyira örülök, hogy ilyen jó kis összetartó osztályba került Kitti (persze azért vannak összetűzések, meg problémák, hol nincs?), ahol a szülők is összefognak és egy-egy közös szülő-osztály rendezvényen nagy számban képviseltetik magukat. Nem ez volt az első eset, pl. van az iskolának minden évben egy családi napja (sajnos ebben a tanévben ahogy hallottuk pénz hiány miatt elmarad), ahol mindig fergeteges a hangulat és tényleg minden szülő kiveszi a részét benne.
Délre el is készült a finom paprikás krumpli, s mivel a gyerekek még mindig sehol nem voltak, mi szülők meg is ebédeltünk. Közben volt még egy feladatunk, mivel a tanítónéni rókavadászatot tervezett a gyerekeknek. Az általa kartonból kivágott 100 db rókát rejtettük el a tisztás területén. Kicsit megijedtünk, amikor vagy három csapat gyerek megjelent a tisztáson (egy részük felsős diákok lehettek, de volt két óvodai csoport is), hogy mi lesz a rókáinkkal. De az egyik szülő felhívta a gyerekek figyelmét, hogy ha találnak ilyen kis ravaszdi állatkákat legyenek oly kedvesek békén hagyni, mert azokat a mi gyerkőceinknek kell levadásznia. És láss csodát az ovisok is olyan helyesek voltak, nem nyúltak hozzájuk, csak néha felkiáltottak, hogy itt is van egy róka, itt is, itt is!
Hamarosan megérkeztek a mi gyerekeink is, akik csak hűlt helyünket találták, ugyanis jól elbújtunk az erdőben. Sajnos a fák ott elég vékonykák voltak, mi meg kicsit vastagabbak, így pillanatok alatt kiszúrtak bennünket. Már nagyon éhesek voltak a lurkók, így először megebédeltek, majd felfalták a szülők által (otthon) sütött süteményeket, majd rókavadásztak (nem a paprikás krumplitól). A játék a megtalált papír rókák után is folytatódott, sor versenyekre került sor, vegyes szülő-gyerek csapatokban. A közös játék lezárásaként volt kötélhúzás anyák és apák között, lányok és fiúk között és vegyes csapatok között is. Az anyák vs, apák verseny során a kötél elszakadt, amit jó nagy röhögés kísért (szerencsére személyi sérülés nem történt).
A játék után a gyerekek (és a szülők) ismét megéheztek, így mindenki újból a kondér mellett állt a tányérjával. Legnagyobb csodálkozásunkra majdnem az összes kaja elfogyott.
Nagyon-nagyon jó nap volt, mind a gyerekek, mind mi szülők nagyon jól éreztük magunkat. Kár, hogy a mi családunknak csak a fele tudott résztvenni rajta.
Fotókat csak a kajákról teszek most fel, mivel nem egyeztettem a szülőkkel, hogy viszont szeretnék-e látni magukat az interneten.
Kész a paprikás krumpli, már csak a virsli hiányzik belőle
Már a virsli is benne
Egy kis süteményt?
