Kitti kb. egy éve bekerült egy verseny előkészítő úszó csapatba, ahova egy sima úszótanfolyamból "emelték" ki. Ez azzal jár, hogy hetente háromszor van edzés, az utóbbi fél évben már nem 45 hanem 60 percben. Nagyon szerette az úszást és vállalta a heti háromszori edzést. Tavaly még én is bementem vele az uszoda térbe minden edzésre. Az idei tanévtől kezdve azonban megegyeztünk, hogy én már nem megyek be vele, hisz már van olyan önálló, hogy letusoljon és megszárítsa a haját egyedül. Ezt ő eléggé nehezményezte és nehezményezi időnként a mai napig is. Valószínű, hogy ez az egyik oka, hogy az utóbbi időben már nem mindig megy szívesen az edzésekre. A másik oka pedig az lehet szerintem, hogy nem igazán talált barátra a csoportjukban. Miközben ezeket a sorokat írom felmerült bennem, hogy talán azért, mert egy gyerkőc kivételével mindegyik lány. Kittinek eddig soha nem volt igazi kis barátnője, csak barátja (kivéve kb. 2-3 éves korában az egyik szomszéd kislányt). Az elmúlt hónapban, már szinte minden edzés előtt ment a nyafogás, jöttek a kifogások, hogy miért szeretné kihagyni az edzést (fáradt vagyok, fáj a fejem, fáj a hasam, át vagyok fagyva, nem szeretem az X. bácsi edzőt stb.). Annyira "elfajult" ez a dolog, hogy minden alkalommal mikor mentem értem a suliba edzés előtt már görcsbe rándult a gyomrom. Ugyanakkor, amikor kijön az edzésről mindig azt mondja, hogy jól érezte magát, jó volt az edzés és néha ha beültem megnézni egy-egy óráját nyomát sem láttam annak, hogy unná, vagy rühellné az úszást. Mindenesetre leültünk megbeszélni, hogy sem én, sem az apja nem akarja, hogy utálattal járjon úszni és javasoltuk, hogy keressünk egy olyan sportot, amit szívesen kipróbálna. Mi nem akarok verseny sportolót faragni belőle, csak azt szeretnénk, ha sportolna valamit, amiben örömét leli. Nem rég rá is akadt egy sportra, amit ki szeretne próbálni, ez pedig a tenisz. Már rá is bólintottunk én el kezdtem keresgélni egy olyan helyet a környéken, ahol van csoportos tenisz oktatás. Március végéig viszont be van fizetve az úszásra, addig jár az edzésekre és utána meglátjuk. (Nem tudom mi lesz, mert a minap meg azt mondta, hogy nem szeretné az úszást abbahagyni, állítólag barátra talált egy új kislány személyében.)
Szonja viszont imádja a fitneszt. Immáron harmadik éve űzi ezt a sportot. Még Kittivel kezdték el, de Kitti nem is nagyon szerette, meg talán alkatilag sem neki való. Szonján látom, hogy mennyit számít, ha van egy barátnő, akivel közösen járhat edzésre. A legjobb barátnőjével járnak ugyanis együtt. Egyidősek, a lakóhelyünkről ismeri őt egy éves kora óta. Sokat van együtt a két család, összejárunk, kirándulunk, nyaraltunk is már együtt. Ha egyikőjük betegség miatt nem tud menni, az anyukáknak elő kell venni minden rábeszélő képességét, hogy meggyőzze a gyermekét, hogy van fitnesz edzés a kis barátnő nélkül is. Voltak már egy-két versenyen is, ezen kívül minden évben van két fellépés, ahol az egyesület több csoportjának tagjai bemutatják tudásukat. Szonja - szégyenlőssége ellenére - nagyon szereti ezeket a fellépéseket, igaz a színpadról általában fejét lehajtva, meghajlás nélkül, mintha azt akarná mondani: "én itt sem voltam" jön le. Az edzéseik részben erősítésből (meg is látszik az izomzatán a sok munka), részben koreográfiák, valamint akrobatikus elemek tanulásából, begyakorlásából áll. Remélem, hogy még nagyon sokáig ilyen szívesen fogja ezt a sportot űzni. Húzó erőnek a kis barátnőjén kívül ott vannak a "nagyok", azok a 12-16 éves lányok, akikkel együtt az edzéseik egy része történik.
