vagyok. Az elmúlt napokban rohangáltunk nekem kabátot venni, igyekeztünk közben karácsonyi ajándékokat is beszerezni, elkezdtem a nagytakarítást és mellette még itt vannak a csajok is. Naná, hogy nekik is a kedvükben szeretnénk járni, így a hétvégébe még becsempésztünk egy jó kis állatkerti programot (Téli élménykert) Almazenekar koncerttel, és K-val még kettesben is voltunk, elmentünk a Titanic kiállításra. Mindegyik jó buli volt, kivéve a nagytakarítást:-) Persze azzal még nem végeztünk, de Kitti és Szonja hathatós segítségével, Karácsonyig tuti el fog tartani. És még nem szereztem be az adventi koszorúhoz az alapanyagokat, még a lányoknak szerettem volna adventi naptárat készíteni, bár ez már nem fog megvalósulni, de azzal nyugtatom magam, hogy még úgy is kicsi ehhez. Vagy nem? Attól tartok, hogy nem tudná kivárni azt, hogy minden nap csak egy zsákocskát lehet kibontani.
Kitti a múlt héten többször emlegette a nagy állatkertet, hogy oda el szeretne menni. Honnan érezte meg, hogy mi már elterveztük, hogy szombaton megyünk, csak még nem mondtuk el neki, mert tartottunk tőle, hogy közbejön valami és akkor nagyon csalódott lenne. Ráadásul Almazenekar koncert volt, akiket nagyon szeret. Legfőképpen a "Nád a házam teteje" népdalt. Itthon sokszor szokta énekelni, meg mutogatni, ahogy azt egy korábbi koncertjükön látta. Persze szombaton a koncerten inkább csak félig tátott szájjal nézte őket, meg nem nyikkant volna (mivel nem családi körben voltunk).
A koncert után végigrohantunk az állatkerten Kitti irányításával. Össze-visszamentünk, hol a fókákhoz, hol az oroszlánhoz, hol a zsiráfhoz akart visszamenni. Igazából neki a legfontosabbak a pónik voltak. Két pónival lehetett először kocsikázni, azután a hátukra is fel lehetett ülni. természetesen Kitti egyikből sem maradhatott ki. Beköltözött a Télapó is (illetve a szórólap szerint annak nagykövete) a pingvinek melletti faházba. Meg is néztük őt, de Kittit jobban érdekelték a pingvinek. Ránézett a Télapóra valami olyasmi kifejezéssel, hogy "aha, klassz", majd kiabálva hívott, hogy anya nézd azt a pingvint! mi van a szájában? Lehet, hogy csak félt a Télapótól? Bár itthon is szoktam mesélni, meg kérdezgetni a Télapóról, de annyira hidegen hagyja, mintha tudná, hogy ez az egész csak egy szép, kedves körítés az ajándékokhoz. A Jézuskához meg egyszerűen annyi hozzáfűznivalója volt, hogy olyan nincs!
Szonjának is tetszett az állatkert, igaz szegénykém néha már unta a banánt a babakocsiban. Amikor ezt láttuk rajta kapott egy-egy almacikket, vagy egy kis perecet, így aztán nem nagyon kellett cipelni a kis hátsóját.
Azt hiszem az állatkerti képes beszámolót későbbre hagyom.
Szonjának van új szava: hinta! Nagyon szeret hintázni, olyan jóízűeket tud kacagni! Meg nem emlékszem, hogy a békát írtam-e már, de már azt is mondja.
Egyre kevésbé van el a járókában, amit viszont azon kívül tölt, most már leginkább négykézlábazással (mászással), de még szívesebben sétálva szeret lenni. (Na ez amondat pocsék lett). Ha sétálunk nem engedi megfogni csak az egyik kezét és mindig a balt! Ha véletlenül megfogjuk mindkét pracliját a jobbot már húzza is ki a kezünkből. Nem biztos még így sem a járása, de sokszor már futna, főleg amikor a nővére is ott futkározik a látókörében. Nagyon édes!!!!
Mára ennyire futotta...
