Mindennapos rutinfeladat a pelenkázás. Illetve csak rutinfeladat volna, ha nem egy izgő-mozgó gyerekről lenne szó. Így két gyermekes "tapasztalt" anyukaként azt mondanám, hogy nagyon egyszerű feladat egészen addig, amíg a csecsemő nem tud mozogni, és napjai nagyrészét hanyatt vagy hasonfekve tölti (szülei kénye-kedve szerint). Igaz amikor Kittit először kellett bepelenkáznom kicsit izgultam, de akkor még inkább azért, mert fogalmam sem volt, hogy kezdjek neki, hogy fogjam meg és féltem, hogy összetöröm a kis csontjait.
Amíg a pici gyermek nem tud mozogni, az ember lánya/fia csak ráfekteti hanyatt a pelenkázóra, szétteszi egy kicsit a csecsemő lábait és pár perc alatt végez az egész művelettel a pisis/kakis pelenka eltávolításától kezdve, a popsitörlésen, bekrémezésen keresztül, tisztapelllus felhelyezésével. Igaz adódhatnak nehézségek, ha a pelenka becsületesen tele lett rakva és netalántán annak tartalma szétkenődött a gyerek hátán egészen fel a nyakáig, de még egy lemosdatással egybekötött csecsemő pelenkázás is gyorsabb művelet, mint amikor egy már totyogó, izgő-mozgó energiabombát kell tisztába rakni.
Tehát a nehézségek a pelenkázási művelettel akkor kezdődnek, amikor gyermekünk már rutinszerűen fordul hátról hasra. Ebben az időben, ha mi a hátára fektetjük ő tuti, hogy a hasán fekve szeretne nézelődni és próbálkozik is. Hasonfekvő gyereket pelenkázni azonban elég nehéz művelet (bár megoldható). Amikor Kitti volt ebben az állapotban, akkor a pelenkázó szekrény felett volt egy polc, arra készítettem színes üvegmatrica figurákat, amit pelenkázás közben meg-megpöcköltem, és kislánykám jól el volt azzal foglalva, hogy megkaparintsa a hintázó alakokat. Igaz, hogy mozgott, de legalább továbbra is a hátán volt. Megkönnyítheti a pelenkázást, ha van segítőnk (mondjuk egy apa, vagy nagyi személyében), aki eltereli a gyerkőc figyelmét. A legjobb figyelemelterelő nálunk a mutogatós gyerekdalok voltak (pl. Erdőben egy házikó - Kitti nagy kedvence volt).
A pelenkázónk Szonja születésével más helyre került, nincs felette polc, nem tudom hova felkötni a figyelemelterelő figurákat, általában egyedül vagyunk itthon (mármint hármasban), így elég sokszor majdhogynem kudarcba fullad a tisztába tevés.
A pelenkázó asztalon már meg sem próbálom pici Szonját tisztába tenni, mert első dolga, hogy hasra vágja magát és a pelenkázó szivacs mintáival a katicával, macival foglalkozik. De ha kicsit ügyesebb akkor pikk-pakk feláll és a pelenkázó feletti kislámpát igyekszik a falról leszerelni. Ezért aztán Szonja pelluscseréjét a földön szoktam végrehajtani. Ha szerencsém van, akkor egészen addig, amíg eltávolítom róla a pisis/kakis pelenkát még szépen fekszik a hátán. Ahogy azonban nekifognék egy alaposabb popsitörlésnek az én kis totyogóm már árkon-bokron túl van, és a szoba másik végéből az ágy mögül vagy a hinta alól huncutul vigyorog, mintha csak azt mondaná "kapj el ha tudsz". Nagy nehezen becserkészem, hanyattfektetem, miközben ő kézzel-lábbal tiltakozik. Megpróbálom valahogy a földhöz szegezni, na ekkor már hangban is kifejezi, hogy ez a művelet nem a kedvére való. Próbálok én neki énekelni, mondókázni (mutogatni nem tudok, mert akkor melyik kezemmel pelenkázok?), adok a kezébe érdekesebbnél, érdekesebb tárgyakat, de ez a trükk már ritkán jön be. Ha már semmi nem használ, akkor jön az erőszakosabb módszer, kisterpeszben ülök a földön, gyerek a lábam között, a lábfejemmel pedig próbálom finoman fogni a fejét. Hát igen nem egy humánus módszer, de van hogy egyszerűen máshogy nem tudom tisztába tenni. Tegnap megpróbáltam az állva pelenkázást. Vagyis Szonja állt, éppen el volt foglalva egy játékkal én meg így vettem le róla a használt, majd helyeztem fel rá a tiszta pelenkát, miközben ő kihasználva a pelenka nélküli pár percet, gyorsan pisilt egyet, lepisilve a lába között lévő harisnyanadrágot, nadrágot és parkettát.
Na majd ha nagyobb lesz és már szépen meg tudodm kérni, hogy amíg pelenkát váltunk maradjon nyugton, egyszerűbb lesz a dolgom:-)
Pelenkázás elől bujkálva
A szeme sem áll jól:-)
Ebben a helyzetben lehet állva pelenkázni
