bár nem mindig lehet azt a cselekvést evésnek nevezni, amit ő művel, finoman szólva is maximum malackodásnak.
Már említettem, hogy szinte csak önállóan hajlandó enni, egy jó ideje (szerintünk ez is azért lehet leginkább, mert látja, hogy a nővérét sem eteti senki).
Így néz ki nála egy "evés". Beleültetjük az etetőszékbe, előke felkerül a nyakába, kaját elérakjuk, kiskanalat a kezébe tesszük. Ha szerencsénk van (ha nagyon éhes) engedi, hogy pár kanállal mi adjuk a falatot a szájába. De csak pár kanállal! Utána határozottan elfordítja a fejét, s ha ilyenkor mi még mindig próbálkozunk az etetésével ívben hátra megfeszíti a testét kifejezvén, hogy most már egyedül szeretné folytatni az evést. Ezután először jó kislányhoz méltóan el kezdi kanalazgatni az ételt. Általában nagyon ügyesen.
Miután megunja, hogy nem mindig sikerül a kanálra ételt felvenni, vagy már unja a lapátolást a kanalat ki nem engedve a jobb kezéből, a ballal csipegetni kezd.
Először a csipegetés aránylag kultúrált formában történik. Miután már nagyjából jól lakott kezdődik el az igazi malackodás. Már nem csak a a hüvelyk és mutató ujja segítségével csipeget, hanem belemarkol a kajába, és a kezében lévő mennyiségből valamennyi a szájában, valamennyi az előkéjén, a kisasztalán illetve a földön landol. (Ha esetleg elvesszük előle az ételt, hogy véget vessünk ennek a malackodásnak, hatalmas hisztit ver ki. Ilyenkor, ha úgy gondoljuk, hogy már eleget evett nem adjuk vissza neki a kaját hiszti ide vagy oda. De ha elég keveset evett, akkor kénytelenek vagyunk fejet hajtani akarata előtt.)
A kisasztalára kimalackodott ennivalóval (amit néha összekever az innivalójával is) nagyon szeret játszani. "Pacsál" benne, törölgeti, "ismerkedik az étellel".
Ilyenkor már jól van lakva (szerintünk) és már csak a játék megy. Ha nem vesszük észre mikor következik be ez a fázis, arról biztos felismerjük, hogy a hajába keni a kezén lévő (nem kevés mennyiségű) eledelt, majd fogja a tányérját és ledobja a földre, egyértelműen jelezvén, hogy köszöni szépen, befejezte az ebédet/vacsorát.
Ez itt már csak játék
Készül a tányér a landolásra
Itt nem sikerült megakadályoznunk, hogy a hajába kenje az ebéd egy részét
Állítólag ez a fajta önálló evészetre törekvés egy éves kor körül kezdődik. Ilyenkor hagyni kell őket - a szakkönyvek szerint - önállósulni és játszani az étellel! (Nem tudom, nekem a fülemben mindig az cseng, hogy "ne játssz az étellel".) Azért valahol csak határt kell szabni a játéknak is. OK ismerkedjen az étellel, de azért mindent nem engedünk meg.
Most már talán érthető, hogy hogyan is keletkeznek azok az ételfoltok, ami miatt mosáskor bosszankodom.
Kitti viszont már igazi nagy lány (legalábbis ami az étkezés módját illeti):
