Az éjszaka eseménytelen volt (szerencsére!). K. is tudott aludni a kórházban. Szonja csak egyszer volt ébren éjjel. Itthon Kittivel mi is jól aludtunk, bár engem kivetett magából már 5-kor az ágy. Ma sokkal nyugodtabb voltam, éreztem (K. telefonja előtt is), hogy minden rendben van Szonjával. A délelőtti viziten a dokinő elmondta a jó hírt, Szonja mehet haza!!!
Délelőtt elintéztük Kittivel és E. nagyival a bevásárlást, majd a szülinapos Kittit nagyinál hátrahagyva igyekeztem a kórházba, hogy hazaszállítsam Szonját és apát. Olyan kép fogadott a kórházban, amit idestova 8-10 napja nem láthattam. Szonja és K. a kórházi szoba asztalánál ültek, Szonja apukája ölében és a pici lányunk jó ízűen falatozta a kórházi kosztot, közben meg bele-belekortyolt a vizespalackba! VÉGRE!!!
Nem volt más hátra, mint megvárni a zárójelentést. "Babonából" addig el sem kezdtünk összepakolni, amíg a hazaengedő papírt kézhez nem kaptuk.
Múltak a percek, beszélgettünk a kórházi szobatársakkal, amikor egyszer csak ránézek az órámra: 14:13. Emlékeztettem K.-t, hogy Kitti "mindjárt megszületik", még 6 perc van hátra. Felevenítettük, hogy ezek már nagyon nehéz percek voltak 3 évvel ezelőtt. Közben bejött a dokinéni, elmondott egy-két dolgot még, hogy mi a teendőnk, ha Szonja széklete továbbra sem változik (még mindig folyós sajnos, ami véleményük szerint már nem a vírus miatt van), aztán ha nem is ünnepélyes keretek között, de megkaptuk végre az engedélyt, hogy elhagyhassuk ezt a gyógyintézményt! Végre összepakolhattunk. Ránézek az órámra már 14:26 volt. Ha jól gondolom pont akkor kaptuk meg a papírokat, amikor Kitti megszületett. Ilyenek a véletlenek! Vagy nem is annyira véletlen???
Összecsomagoltuk azt a temérdek holmit, amit szép lassan az egy hét alatt bevittünk a kórházba, felöltöztettük Szonját és hazaindultunk. Szonja hazafelé elaludt az autóban. Én elmentem még Kittiért és E. nagyiért. Már annyira vártam a két kislány találkozásának pillanatát. Kíváncsi voltam, hogy élik át ezeket a perceket. Amikort beléptünk a lakásba - ahova időközben J. nagyi is megérkezett - és Szonja meglátott minket, ijedtséget láttam a szemében. Csak bújt, bújt az apjához Kitti túláradó szeretete elöl. Kitti nagyon örült a hugicájának, mint egy szeles kiscsikó futkározott körülötte, puszilgatta volna, ha a testvére engedi. Szonja szemmel láthatólag meg volt zavarodva. Nagyon megviselhette őt ez az egy hetes távollét, ki lett szakítva megszokott környezetéből. Most meg mindannyian ő körülötte ugráltunk, zajosak voltunk, sok volt ez az egész neki hirtelen.
Aztán megvacsorázott (nagyon szépen), s amikor már látszott rajta, hogy nagyon fáradt megfürdettük, majd lefektettük aludni.
Úgy döntöttünk, hogy Kittit ma nem köszöntjük fel, szeretnénk, ha az ő születésnapján ő lenne a központban. Ez a nap nem lett volna erre alkalmas. Ő még úgy sem tudja, hogy milyen nap van, hanyadika van és úgy gondoljuk, hogy ezzel a kegyes "csalással" szebbé tehetjük majd a szülinapját. Ha majd felnő és elolvassa ezt a bejegyzést, vagy elmeséljük neki a 3-ik születésnapját, biztos meg fogja érteni! Pedig mára volt tervezve egy kis babazsúr neki, 4-5 vendég gyerkőc érkezett volna. De talán jobb is, hogy elhalasztottuk, mert majdnem minden meghívott gyerkőc betegeskedik egy kicsit!
Hosszú volt ez a hét és családunk minden tagját megviselte. Szonját a legjobban, de Kitti is megsínylette, hogy hol anyával, hol apával, hol valamelyik nagyival volt. Amikor mentünk E. nagyihoz a bevásárlás után ki is ütközött ez, olyan hisztit levágott, hogy ő nem akar a nagyival maradni, mint talán még soha. Annyira hikegett már a sírástól, hogy beszélni is alig tudott. A kocsiból alig tudtam kivenni, úgy megfeszítette magát. A nagyinak meg csak azt hajtogatta, hogy nem szeretlek nagyi. Anyukám mesélte, hogy miután én elmentem lefektette Kittit a délutáni alváshoz, és simogatta a hátát. Kitti meg így szólt a sírástól el-elcsukló hangon: "Simogathatod a hátam nagyi, de én nem szeretlek!"
Mindannyiunknak fel kell dolgozni ezt az elmúlt pár napot. A legjobb gyógyír az lesz rá, hogy ezen a hétvégén együtt leszünk és csak egymással foglalkozunk. Remélem hamar minden visszaáll a régi kerékvágásba és mindenki megnyugszik!
