Hogy telt a nap Kitti nélkül? és hogy telt neki szülők nélkül? REMEKÜL! Reggel Kitti már "hajnali" 7 órakor felébredt és magához hívatott. Anya, most jön értem a Sára? volt az első kérdése. Nagyon izgatott volt. Mivel 8 körül mondták, hogy jönnek Kittiért időben felöltöztettem, megfésültem. Kittikém 1/2 8-tól szinte haptákban állt, útra készen, hátán az uszodai cuccokat rejtő hátizsákkal. Kb. 5 percenként kérdezte, hogy mikor jön a Sára. Mire megjöttek a barátosnőmék már mindannyian készen voltunk. Kitti bevágódott a kocsijukba (még elköszönni is elfelejtett volna, ha nem figyelmeztetem), mi meg Szonjával elindultunk a piacra.
Indulásra készen
Bevásároltunk finom gyümölcsöket, majd hazajöttünk Szonjával. Ő ekkora éhezett meg, egy gyors reggeli után nyeregbe pattantam, Szonját felültettem a hátam mögé és elkerekeztünk az állatokhoz. Utána egy jót hintáztunk, majd tettem pár kört a Barátság parkban. Ezután elindultunk haza. Néha éreztem, hogy Szonja le-lebólintja a fejével a hátamat. Elbóbiskolt. Nosza, jobban el kezdtem tekerni, közben gonosz anyu módjára kivettem a cumit a szájából, hogy ne aludjon. De ez sem használt, pár perces "anya, kunga" könyörgés után feladta és inkább aludt cumi nélkül. Már dél körül járt és nem kaptam telefonhívást Sárától, hogy szaladjak elsőszülött lányunkért.
Barátnőm hívott nemsokára, hogy nemrég beszélt Sárával, Kitti nagyon élvezi nem is akar hazajönni délután sem. Aztán nemsokára jött egy újabb hívás Sárától, hogy Kitti haza szeretne jönni. Éppen ebédelni mentek, és Kitti előre kijelentette, hogy ő nem fog enni. Ekkor már gondoltam, hogy az lehet a gondja Kittinek, hogy azt hiszi mindenféleképpen ennie kell és ezért szeretne hazajönni. Beszéltem a lánykámmal, hogy most Szonja alszik, de ha felébred megyek érte, addig bírja ki. Egyébként meg ha nem tetszik neki az étel nem kell megennie, csak üldögéljen ott, amíg a többiek esznek. Úgy beszéltem meg Sárával, ha mégis nagyon sírna, akkor hívjon újra és akkor felébresztem Szonját és repülünk Kittiért.
Szonja nem az uszodában, hanem itthon pancsolt. Egy lavór vízben:-)
Persze telefonhívás elmaradt, sőt 3 óra körül már én telefonáltam, hogy mi van? De nem vették fel a telefont. Miután Szonja felébredt, megebédelt, elmentünk vásárolni, majd indultunk Kittiért. Akkor jöttek épp ki az uszodából, rohant felénk és nagyon jókedvű volt. Első mondata: "Anya nagyon jó volt! Csak egy kicsit nem volt jó!". Arra a kérdésemre, hogy szeretne-e jönni máskor is, egyértelműen IGEN volt a válasz. Amit részben Kitti, részben Sára beszámolójából megtudtunk erről a napról: Nagyon jól érezte magát, délelőtt amolyan szabadfoglalkozás volt a gyerekmedencében. Összehaverkodott egy 6-7 éves kislánnyal, azzal jól elvoltak. Ebéd után játszóterezni voltak, majd délután volt úszás foglalkozás. Itt nagyon ügyes volt, beugrott a vízbe, meg fújta a buborékokat, ahogy mondták. Két tanár volt velük Kitti szerint a piros papucsos bácsi nem volt szép bácsi, de a másik, akivel úsztak az igen (barátosnémtól tudom, hogy a piros papucsos egy nagydarab, mackós férfi, a szép bácsi, pedig egy huszon éves izompacsirta).Sára mondta, hogy Kitti mellett ő sem unatkozott, állandóan jönni-menni kellett. Aludni nem aludt természetesen (?).
Nagyon jól bírta a kiscsaj, mert miután hazajött még itthon is lementünk az udvarra motorozott, hintázott, rohangált. Igaz miután lefürdettem már olyanokért is elpityeredett, hogy nem találtam a testápolójukat, meg azon szomorkodott, hogy "anya, miért nem kelt fel a nap?". MOndom felkelt az, csak már le is ment, este van. Na ez annyira elkeserítette, hogy ezen bőgnie kellett. Mondanom sem kell, nem kellett altatni a drágámat.
Szonja egész nap emlegette a nővérét. Sokat kérdezgette, hogy "Titti?", vagy mondta: "Titti alszi"; "Titti itta-palitta" (azaz hintázik). Amikor mondtam neki, hogy Kitti nem alszik, és nem hintázik, hanem elment uszodába a Sárával, akkor okos szemekkel mondta: "Titti, néni". Azaz Kitti elment a nénivel (reggel látta beülni az autóba a Sáráékkal). Amikor végre újratalálkoztak megpuszilgatták egymást. Kittinek is hiányozhatott a hugicája, mert mondta neki, hogy "Szonja, szeressük meg egymást!". És akkor átölelte Szonját, Szonja pedig a kis karocskáit Kitti dereka köré fonta és ő is megölelte őt. Annyira szép volt ez a pillanat. Nagyon szeretik egymást és ennek úgy, de úgy örülök.
Nagyon örülök, hogy ilyen jól telt ez a nap mindannyiunknak. Azt hiszem nem lesz gondja Kittinek az óvodával sem. Bár az annyival más, hogy oda minden nap kell mennie, s biztos lesznek olyan napok, amikor inkább itthon maradna.
