egnap megint nem sikerült elsőre bemennünk a megcélozott múzeumba. (Na ja, úgy látszik most ebbe az irányba haladunk lányaink tudományos ismereteinek fejlesztése területén.) A Közlekedési Múzeum volt a cél, nagyon igyekeztünk 5 előtt odaérni, hogy nehogy úgy járjunk, mint pár hete a Természettudományi Múzeummal. 3/4 5-kor már ott voltunk, de pofára estünk, mert eme múzeum hétköznap csak 5-ig van nyitva. A "B" tervet is dobnunk kellett, mert el kezdett esni az eső (elég rendesen). (A "B" terv az volt, hogy a csajok motoroznak, bringáznak egyet a Városligetben.)
Gyorsan ki kellett találni valami olyan programot, amiért nem kell sokat autózni és fedett helyen nyélbeüthető. És akkor beugrott, hogy az Állatkert mellett van egy klassz kis játszóház, ahol már nagyon régen voltunk. Úgyis azt ígértük nekik, hogy vonatot, hajót, autókat fogunk megnézni, végülis a játszóházban is megtalálhatók ezek mind. Igaz kicsit más formában, mint a múzeumban.
Szonja és Kitti először is felfedezték a játszóházat. Össze-vissza rohangáltak, azt sem tudták először, hogy mivel is játszanak. Végül a legjobban a Brios vonatozás jött be Szonjának, Kitti is csatlakozott hozzá, időnként pedig lecsúszott valamelyik kedvére való csúszdán. Sikerült jó másfél órát elszórakoznunk, a lányok lefáradtak és este nem nagyon kellett már altatni őket.
Ma délután megint a Városligetbe vitt az utunk. Ma volt a Magyar Vidék Napja. Kirakodóvásár (bor-, pálinka-, méz-, kolbász és még ki tudja miféle kostolókkal), de ezekből mi nem sokat élvezhettünk E. nagyival, mert Kittit csak az állatsimogató érdekelte. Mákunk volt, mert lovacska is volt. Két kis póniló. De voltak csacsik, kecskék és két kismalac is. A legszórakoztatóbb egy láma volt, aki a csacsikkal volt egy karámban. Hogy az mit össze köpködött!!! Még nem láttam lámát ennyit "fröcskölődni". Szerintem azt nehezményezte, hogy pont két szamárral tették össze. A csacsi meg nem nagyon tűrte a köpködést és el kezdte harapdálni a láma lábát, aki erre csak még jobban bedühödött és még nagyobb köpködésbe kezdett.
Az állatsimogató mellett volt több ingyenes (!) játéklehetőség még a gyerkőcöknek, amit Kittiék igyekeztek is kihasználni. Ringlispileztek, ugrálóváraztak, kipróbáltak egy-két "népi"játékot is. Már kezdett besötétedni, mire hazaindulásra tudtuk őket kényszeríteni. Pedig Kitti már nagyon hulla volt, ugyanis ma bojkottálta a délutáni alvást.
Majd elfelejtettem a fenti két program között, tegnap délelőtt tiszteletünket tettük a fül-orr-gégészeten. Szonja egyik éjjel nagyon rosszul aludt és a füléhez kapkodott, majd erőteljesen vakarni, piszkálni kezdte. Gondoltam, hogy megint belekeményedett a fülzsír (mint tavaly télen annyirszor) és megnézettem. Szegénykémet nagyon megviselte a "beavatkozás". Valamilyen szivattyúfélével kiszipkázták a füleiből a beragadt cerument (húúú már miket tudok), mindezt úgy, hogy lefektették és egy dokival ketten fogtuk le lánykámat. A kezelés alatt, majd utána még kb. fél óráig üvöltött, sírt. Nagyon nehezen nyugodott meg. Hazafelé akocsiban is végig sírdogált. Sőt a délutáni alvása is nagyon nyugtalan volt, s fel is ébredt. Ráadásul otthon vettem észre, hogy valamilyen véres váladék (?) folydogál az egyik füléből. Gyorsan felhívtam a kórházat, de azt mondták, hogy ne aggódjak ez előfordulhat. Az igazság az, hogy most már aggódom, mert úgy látom, hogy még mindig szivárog valami a füléből. Lehet, hogy a hétvégén meglátogatjuk valamelyik ügyeletet? (Remélem nem lesz szükség rá. Holnap kiderül.)
