Kiről is van szó? Ki lehet a családunkban szendécske? Hát Szonja! Úgy bizony. Az itthon, vagy ismert környezetben, általa ismert emberek között a kis cserfes, határozott, öntörvényű lánykánk idegen környezetben, idegen emberek között pillanatokon belül szende babácskává változik.
A legjobban ez a hirtelen átváltozás a bölcsiben figyelhető meg. Van egy öltöztető helyiség, ahol a szülők reggelente átöltöztetik csemetéjüket a bölcsödei ruhába, innen nyílik egy másik helyiség a "fürdőszoba" (itt vannak pelenkázók, mosdók, kis wc-k), majd legbelül a csoportszoba. Reggelente amikor öltöztetem (és ha nincs az öltöztetőben rajtunk kívül se gyerek, se felnőtt), Szonja csivitel, kommentálja mit csinál éppen anya, mit csinál éppen ő maga, megnyugtat, hogy nem fog sírni a bölcsiben. Amikor elindítom a fürdőszoba felé, hogy mosson kezet, míg én elpakolom levetett ruháit, az én cserfes Szonjám hirtelen elnémul, az ugrándozás, futkározás abbamarad, teljesen lelassul, tyúklépéssel, félig lehajtott fejjel közelíti meg a "demarkációs vonalat" a fürdőszoba ajtaját. Közben pillái alól kileselkedik, hogy van a benti helyiségben valaki. Szó nélkül mossa, majd törli meg a kezeit, én még ellátom egy-két bátorító szóval, megpuszilgatom, de ilyenkor már az én kérdéseimre sem válaszol, maximum bólogat.
Délután ugyanez történik, csak fordított sorrendben. Kijön a csoportszobából, amikor meglát mosolyra húzza a száját, de tétova léptekkel közelít felém, s ahogy átlépi a fürdőszoba ajtaját, már újra az igazi Szonjává változik át. Nyakamba ugrik, csivitel, futkározik, alig lehet felöltöztetni (feltéve persze, ha nincs éppen más gyerkőc, anyuka, nagymama az öltöztetőben).
(Tudom, hogy nem egyedi eset Szonja, hallottam már ismerősöktől, hogy az otthon eleven, kezelhetetlen gyerek a bölcsiben, oviban mintagyerekké válik és dícsérő szón kívül nem tudnak mást mondani a gondozók, óvónők. Mégis olyan fura ezt az átváltozást végignézni.)
Egy bevásárlás során toltam a bevásárló kocsiban s ő szokásához híven csak mondta, mondta, mondta. Ez zsömle, ez kenyér, ez a kedvencem, ez Kitti kedvence, ilyen nekünk is van otthon stb.stb. Mögöttünk jött egy házaspár és mosolyogva figyelték alig múlt kétévesemet, ahogy be nem állt a szája. Egy idő után megszólított a házaspár férfi tagja, hogy mennyi idős ez a kis szépség, mert olyan szépen beszél (lemerem fogadni egy szót sem értett Szonja beszédéből). Szonja felemelte fejét, hogy kivel beszélgetek, s ahogy felvette a férfivel a szemkontaktust, egyből átment szendébe, hirtelen elakadt a szava és csak "szűziesen" mosolygott.
Általában nehezebben oldódik fel idegenek társaságában (mint például a nálánál sokkal nyitottabb nővére), de a minap volt egy kivétel. Meglátogattuk K-t a munkahelyén. Nem voltak már sokan bent, de Szonját kicsit sokkolta, hogy egyszerre négyen-öten állták körül és csodálták őt, nővérével együtt. Először csak szendéskedett, majd egyre jobban görbült le a szája, kifejezve azt, hogy nagyon kellemetlenül érinti őt ez a sok idegen. Felismerve kényelmetlen helyzetét beljebb is mentünk K. szobájába, ahol Z. - K. kollégája - tartózkodott. S itt kitört Szonjából a sok feszültség miatt a sírás. Szinte ordított, pedig igazán nem mondható, hogy Z. ijesztő lenne (sőt elég jóképű pasi). K. letette Szonját a székébe, s két perc múlva arra lettünk figyelmesek, hogy Szonja hangosan kacag, visong. Játékba elegyedett Z-val, labdáztak az asztal felett. A vége az lett, hogy alig akart hazajönni, annyira jól érezte magát.
