Aggódom. Mint annyiszor. Para anya vagyok. Azon anyukák táborát szaporítom, akik szinte folyamatosan aggódnak. Na talán ez túlzás, vagy inkább az túlzás amennyit aggódom. Tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Aggódtam már attól a perctől kedve, amikor megtudtam, hogy megfogantak a lányok. Aggódtam, hogy megmaradnak-e, sikeresen megkapaszkodnak-e az őket körül ölelő anyai méhben. Alig vártam, hogy leteljen a kritikusnak tartott 12 hét. De nem múlt el az aggodalom ezután sem. Aggódtam a korionbiopszia miatt, majd amíg kézhez nem kaptam az eredményt azért aggódtam, hogy találnak-e valami rendellenességet. Utána azért aggódtam, hogy lesz-e valami olyan betegségük, amit a kromoszóma vizsgálattal nem tudnak kimutatni. Aggódtam a szülés miatt, hogy minden rendben zajlik-e és nem lesz-e bajuk a lányoknak. Miután megszülettek egészségesen azon aggódtam, hogy lesz-e elég anyatejem. Majd azon, hogy eleget esznek-e (azok a fránya mérlegek!). Aggódtam azon, hogy a gyerek minden etetéskor kakil, a másodiknál meg azért, hogy csak ötnaponta kakil. Aggódtam ha csuklottak, aggódtam amikor csecsemőként sírtak és nem tudtam megvigasztalni őket. Aggódtam, hogy elejtem őket, kicsúsznak a kezemből. Aggódtam akkor is, amikor már csúsztak-másztak, hogy mikor rántanak magukra valamit, majd amikor el kezdtek járni azon aggódtam, hogy nehogy úgy essenek el, hogy maradandó károsodás érje őket. Amikor nagyobbak lettek és el kezdtek a kaják között válogatni azon aggódtam (ez még a mai napig tart), hogy esznek-e elég tápláló ennivalót. Aggódtam akkor, amikor oviba illetve bölcsibe kerültek, hogy mi lesz velük nélkülem, nélkülünk a nap nagy részében. A legtöbbet azonban akkor aggodalmaskodom, amikor betegek. Ilyenkor már tényleg betegesen aggódom, enni sem nagyon tudok.
Most megint betegek...Szonjának pont a négy napos kiruccanásunk előtti éjjel fájdult meg a füle, majd az első Alsópáhokon töltött éjszakán kifakadt a füle. Másnap vagy harmadnap éjszaka a változatosság kedvéért Kitti ébredt sírva, hogy fáj a füle. A negyedik napon amikor már indultunk haza ő már köhögött is. Kitti valami vírust szedhetett össze (piros a torka, taknyos, éjszakánként köhög és fülkürt gyulladása van), Szonjának pedig a "szokásos" középfülgyulladása tért vissza. Már jobban vannak (illetve Szonja csak addig volt rosszul, míg ki nem fakadt a füle), de tegnap megint rám jött a frász. Szonján kijött valami csalán kiütés. Gyerektenyérni piros folt a bőrén, tele apró, amorf alakú szúnyogcsípés szerű hólyagokkal. Amik aztán kisvártatva elmúlnak és a teste másik részén bukkanak fel. Nem tudom, hogy a tegnap evett málnától vagy az antibiotikumtól. Csak az az érdekes, hogy szedett már régebben ilyen antibiotikumot, tavaly pedig a málna szezonban szinte minden nap kétpofára tömte magába a málnát.
Jó lenne nem aggódni ennyire. És főleg nem bepánikolni, mint tegnap, amikor megláttam Szonja testén a kiütéseket
"Az anyákban beépített aggodalom-generátor működik - és hiányzik róla a kikapcsoló gomb." (Pam Brown)
Belőlem tuti kifelejtették....
