Kitti kifordult magából. Nem tudom másként jellemezni a mi általánosságban véve szófogadó, jó kislányunkat. Mostanában sokat hisztizik. Ő, aki a szakkönyvek szerinti dackorszakban (2-3 évesen) alig hisztizett, most lekörözi a húgát, aki tudvalevő nagyon jó ebben a műfajban. Csak állunk Kitti hisztijei előtt értetlenül.
Általában valami apróságon kezd el hisztizni, valami olyanon, ami számára (szerintünk) nem is negatív dolog. Szombaton "Csodapók Nap" volt az oviban. Ez egy családi ramazuri, ahol gyerekek és szüleik játékos vetélkednek, az óvodai csoportok előadnak egy-egy rövid műsort, a nagyok elballagnak és az óvónők is kedveskednek a családoknak valamilyen előadással. Kitti kijelentetett szombat reggel, hogy márpedig ő nem megy oviba. Magyaráztuk, hogy mi is ott leszünk, együtt fogunk játszani, megnézzük az óvónénik előadását, de ő csak egyre jobban felhergelte magát, hogy őt nem érdekli, ő nem megy oviba. Mondhattunk bármit, ő csak üvöltve sírt, hisztizett. Úgy gondoltuk, hogy ezt nem hagyjuk annyiban, bármit csinál megyünk és kész. Így is történt. A kocsiba még valahogy beszállt, de onnan az óvódához megérkezésünk után alig lehetett kivenni. Az óviig folyt a műsor, majd amikor kicsit lehiggadt odaküldtem az egyik óvónénihez. Az megölelgette, beleültette az ölébe és onnantól kezdve nem volt semmi baj. A nap végén természetesen áradozott, hogy milyen jó volt ez a banzáj.
Ilyen műsorok (mármint Kitti részéről) szinte mindennaposak. Fentebb írtam, hogy értetlenül állunk a dolog előtt, ami csak részben igaz. Van azért elképzelésünk a hiszti okáról. Talán az lehet a baja, hogy mióta dolgozom nagyon keveset vagyunk együtt. Jószerével napi 2-3 órát, amiből az igazi együttlét (amikor játszunk, mesélünk) alig 1 óra. Tudom, hogy ez nagyon kevés, de nem nagyon tudok mit csinálni, dolgoznom kell. A hétvégeken igyekszünk mindent bepótolni, nem házimunkázom, hanem a lányok kedvére való programokra megyünk. Lehet, hogy hétvégén egyszer-egyszer itthon kéne maradni és a lakásban együtt játszani, társasozni? Szoktunk azért ilyesmit is csinálni.
Azon gondolkodtam, hogy a négy napos kiruccanásunk során volt-e hiszti, de nem emlékszem (ha lett volna említésre méltó balhé, akkor biztos eszembe jutna).
Remélem, hogy a hamarosan megkezdődő szabadságom alatt megnyugszik és talán sikerül megbeszélnünk, hogy attól, hogy én dolgozom és kevesebbet vagyunk együtt nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretem. (Már mondogattam én neki, de lehet, hogy még nem értette meg...vagy nem akarja megérteni.)
