Kitti és Szonja blogja

Mit jelent a nyaralás számomra? Kikerülni a hétköznapok mókuskerekéből, hátrahagyva magam mögött a munkát (mind a foglalkozásomból adódót, mind a házit), eltölteni egy-két hetet mindenféleképpen az otthonomtól eltérő környezetben, legyen az kis hazánkban vagy külföldön. Nem árt, ha az időjárás is nyári (nem muszáj hőségnek lennie, sőt), nem árt, ha ki is tudom magam pihenni és fel tudok töltődni a vidámabb nyári hónapokat követő borúsabb őszre, télre.

Mindezek – kivéve a pihenést – gyerekekkel is tökéletesen „teljesíthetők”. Aki már nyaralt gyerekkel (vagy gyerekekkel) az tisztában van vele, hogy a nyaralás nem egyenlő a pihenéssel, hacsak nincs olyan szerencsés helyzetben, hogy magával tudja vinni a nagy türelemmel felvértezett nagyszülőket, vagy más a gyerekfelügyeletével megbízható más személyt.

Fentiek tudatában kezdtem (kezdtük) meg idei nyaralásunkat. Próbáltam magam felkészíteni arra, hogy nem mindig fog minden úgy történni, ahogy mi szülők szeretnénk. Lesznek hisztik, huncutságok, rosszalkodások, de arra nem számítottam, hogy naponta minimum kétszer kiborulok. A balatoni nyaralás után gondolkodtam, hogy miért történt mindez (miért borultam ki párszor). Azt hiszem kicsit görcsös voltam, nem voltam elég laza. Elképzeltem milyen programokkal fogjuk tölteni a napot, aztán ha ez nem úgy történt elsősorban a lányok eltérő kívánsága miatt már a plafonon voltam. Frusztrált, hogy ha már a Balatonnál nyaralunk, miért nem a Balatonban pancsolunk, miért kell a nap nagy részét a szálloda medencéjében/nél töltenünk. Miért, miért??? Mert a lányok sokkal jobban élvezték a medencében fürdőzést. Kitti itt úgy vettem észre sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, még akkor is, ha a nagy medencében le sem ért a lába. Itt be tudott ugrálni a medence széléről a medencébe, tudta gyakorolni a víz alatti úszást. Mindig úgy kellett kiimádkozni a vízből. A Balatonnal – azon kívül, hogy ott nem nagyon tudott honnan a vízbe ugrálni – nem tudom mi egyéb baja lehetett. Néha ugyan fázott benne (tény, hogy a medence vize 3-5 fokkal melegebb volt), meg hullámzott is kicsit, de nem hiszem, hogy ez lett volna az igazi ok. Szonja is ódzkodott a magyar tengerben való megmártózástól. Ahogy észrevettem neki a legnagyobb baja a Balcsival annak feneke volt. Undorodott az iszaptól. Amikor leért a lába visítozott, hogy menjünk ki a vízből. Ha Kittivel egymást kenegettük az iszappal és őt is be akartuk vonni eme hepajba, ki volt akadva. Egyik nap kibéreltünk egy vízibiciklit. Egy csúszdásat. Szonja nagyon élvezte a csúszkálást, Kittinek ez sem jött be túlságosan. Addig nem volt semmi baja, amíg tekertük K-val a pedált, de amint „lehorgonyoztunk” egy kis csúszdázásra, ő morcosan ült a fedélzeten és nem volt hajlandó erre a játékra. (Épp a napokban „panaszkodott” egy ismerős anyuka, hogy a gyerekek nem nagyon csípték a Balatont és a medencében töltötték a nap nagy részét. A gyerkőceik kb. a mieinkkel egyidősek. Megnyugodtam, hogy nem csak a mieink ilyen „flancosak”.)

A kisebbekkel való nyaralást nehezíti a délutáni alvás megszervezése. Köszönhetően annak, hogy ellentétben (főleg Kitti) itthoni szokásukkal 8-nál előbb nem ébredtek fel, mire felöltöztünk, megreggeliztünk, lementünk a partra, vagy a medencéhez már 10-fél 11 volt. Minimum egy órát tartott az első pancsolás (volt, hogy tovább is), de ekkor már ugye a nap felénél jártunk. Álmosak még nem voltak, mert későn keltek és még nem ugrálták ki magukat. 1-2 óránál előbb lehetetlen volt őket letenni. A szobában szerintem csak egyszer aludtak délután, a délutáni pihenőjüket többnyire a szálloda kertjében vagy a parton ejtették meg. Naná, hogy olyan nagyon ritkán volt, hogy mindkettő egyszerre aludjon (pedig itthon mindig így történik), sőt előfordult, hogy valamelyik egyáltalán nem pihent. Tuti, hogy az egyik akkor lett irgalmatlan éhes, amikor a másik éppen aludt. Mivel ebédünk a szállodában nem volt – és az a’la carte ebédelés ára kicsit húzós volt – általában megvártuk, míg az éppen alvó felébred és utána mentünk bekapni valamit. A gond csak akkor volt, ha az addig ébren lévő ezután szunyált el.

Amikor benéztünk az üdítős „bícsre” magával ragadott a környezet, a hangulat. „Haverok, buli, szamba”. Eszembe jutott a gimis koromban Balatonnál töltött idők, bulik, szerelmek (bár ez utóbbi a Balatonon nem is nagyon volt…de jól hangzik). Annyira szerettem volna aznap este bulizni egyet, sikerült is jól felspannolni magam…teljesen feleslegesen.

Bíztam abban, hogy Szonja nem lesz a nyaralás alatt nagyon hisztis (hogy miért voltak ilyen reményeim???). Kisebbik lánykánk azonban hozta a formáját! Annyira akaratos tud lenni, hiába próbáljuk megértetni vele, hogy a FŐNÖKÖK mi vagyunk az apjával. Pedig frászt! A családban egyre jobban ő a főnök. Az én idegzetem nem teszi lehetővé, hogy kitartsak amellett, hogy én legyek a főnök. Többször engedek inkább neki, csak hagyja abba a hisztijét. K. bírja a legjobban, ő a legkövetkezetesebb a családban, Kitti is sokszor enged Szonjának, ő sem bírja hugicája velőt rázó sírását.

Az itthon is mindennapos kisebb harcok nyaralás alatt jobban megviseltek. Ilyenek mint pl. nem akarok öltözni, nem ezt a ruhát akarom, nem akarom, hogy megfésülj, nem ilyen frizurát akarok, nem ezt a csatot akarom, egyáltalán nem akarok csatot, egy copfot akarok, nem inkább kettőt, tudod mit egyet sem, csak csatot, nem szandált akarok felvenni, hanem papucsot, mezítláb akarok menni, azzal a játékkal akarok játszani amivel éppen Kitti játszik, én akartam megnyomni a lift gombot, öledbe akarok menni, nyakadba akarok ülni, fagyit akarok enni, bundás kenyeret akarok reggelizni, én akartam kiválasztani, hogy mit akarok enni, nem kérek semmit enni, én akartam azon a széken ülni, nem akarok fürdeni, nem akarok kijönni a zuhanyzóból, anya törüljön meg, apa adja rám a pizsamát, én akartam apa mellé feküdni, Kitti ne feküdjön mellém, én akartam a zöld bicikli ülésbe ülni, apával akarok biciklizni stb. Lehetett volna tekintettel Szonja arra, hogy NYARALUNK!

Mindezek ellenére, szuperül sikerült a nyaralás! Legközelebb még jobb lesz, mert nagyobbak, közreműködőbbek lesznek. Legalábbis remélem!:-)

U.i.: Majd elfelejtettem. Számomra a balatoni nyaralás legpihentetőbb, legkellemesebb másfél órája a reggel ˝ 7-től 8-ig tartó időszak volt. Korán kelő révén, nyaraláskor is általában kivet magából az ágy. Felöltöttem magamra a fürdőruhát, s egy köntöst, lementem a szálloda bárjába, elkortyolgattam a forró feketémet, közben átlapoztam az aznapi sajtótermékeket, majd a wellness részlegben úsztam 25-30 percet többnyire egyedül, maximum másodmagammal (egy szintén két gyerekes anyukával). Úszás után 10 perc szaunázás következett és levezetésképpen még egy kis pancsolás. Amikor 8 körül visszatértem szállodai szobánkba, kiscsaládom éppen akkor ébredezett. Eltudnám képzelni, hogy minden napomat így kezdjem!