Pár napja a munkahelyemen történt egy kis „incidens”, ami felháborított. Nem valami nagy dologról van szó, de én kiakadtam. 

Történt, hogy bementem egy kollégámhoz (B.-hez) valamiért az irodájába. Ahogy beléptem egy polcnyi alma, körte és nektarin mosolygott rám. Főleg az egyik kopasz barack incselkedett velem. Nem vagyok nagy gyümölcsfogyasztó (sajnos), de annyira megkívántam azt a szemtelen kis kopaszt, hogy megkérdeztem kollégámat (aki egyébként sokak szerint nem százas. Szerintem agyilag nincs semmi baj vele, de az tény, hogy fura alak.), hogy „vehetek belőle?” Máris kaptam a választ, ami számomra egyértelmű elutasítást jelentett, mely egyébként így hangzott: „Ezt nekem meg a páromnak az egész napra hoztam!” Gondoltam biztos gyümölcsnapot tartanak és nem esznek ezen kívül semmit, azért nem tudtam megállni, hogy ne „szóljak” be, hogy baromi irigy. Hogy tompítsa visszautasítását, kérte, hogy vegyek el egy kisebbet, ha nagyon akarok, de azért nem akar(t) adni, mert akkor minden kollégának adnia kellene és ő nem akar munkatársainak a gyümölcs ellátója lenni. Felvilágosítottam, hogy nem is kértem erre, egyébként meg, ha két barackot, vagy almát felcikkezne, akár juthatna mindenkinek, de köszönöm szépen már nem kérek a barackjából! 

Amilyen kis genyó vagyok (elnézést a kifejezésért), kávézás közben, azért elmeséltem a többieknek is a sztorit (az irigy kolléga előtt), kicsit persze viccesen, de jól odafricskázva a célszemélynek. 

Másnap reggel bevásároltam kopasz őszibarackból, felcikkeztem és első megkínáltam természetesen B. volt. Kicsit később elővettem azt a két félrúd rétest is, amit drága férjem hozott nekem, felszeleteltem és ezzel is végigkínáltam a társaságot, ki nem hagyva B-t sem. Nem tudom, hogy ő értett-e ezekből a gesztusokból…szerintem nem.