Már megint egy hete nem írtam??? Észre sem veszem úgy szaladnak a napok! A gyerekeket naponta kb. 3 órát vagyunk együtt, ebben benne van természetesen a vacsora, fürdés, esti szeánsz. Nem sok. Igazi együttes játékra szinte nincs is idő. Egyik este hogy-hogy nem volt arra időn, hogy egy félórát festegessünk.
Mi is történt mostanában? Sajnos dédipapa 3 hete kórházba került (most derült ki, hogy agyi infarktusa volt), és kiscsaládunk nő tagjaival (anyuval és a két kiscsajjal) meglátogattuk az elmúlt hétvégén. Vonattal utaztunk, amit a csajok elég jól viseltek (3,5 órás vonatozásról van szó). Örültek az unokatesóknak, különösen azért, mert két éjszakát náluk is töltöttünk. A dédi aránylag jól van. Ahhoz képest, hogy lassan a 99-ik évét is betölti. A beszéde is szinte teljesen rendbejött, igaz volt olyan, hogy egy-egy szó nem jutott eszébe (ilyen nálam is előfordul, pedig hol van az én korom az övéhez képest!). Nem tudjuk meddig lesz kórházban, most már a rehabilitáción van, szépen javulgat. A gond csak az, hogy most már nem lehet egyáltalán magára hagyni (nem lehet tudni, mikor jön esetleg egy újabb szélütés), és ő meg nem nagyon akar a fiához költözni.
A hét jelentősebb eseménye Kitti hisztije volt. Az úszás napján már reggel kijelentette, hogy nem akar úszni menni A. nénihez. Ő más uszodába akar menni, utána kitalálta, hogy ő más uszodába sem akar menni, majd ő magától megtanul úszni. Így váltunk el reggel. Aznap apukájának kellett uszodába vinni, más irányú elfoglaltságom miatt. Amikor hívtam 5 körül K-t, hogy mi újság, odaértek-e időben az úszása, majd felrobbantam, amikor meghallottam, hogy el sem mentek, mert Kitti kiverte a balhét, hisztizett, hogy nem megy. Apukája meg ráhagyta. Szerintem rossz lépés volt, amit később meg is beszéltünk kettesben. Sikerült lehiggadnom, mire hazaértem, így már teljes nyugalommal ültem le Kittivel megbeszélni az úszás ügyet. Elmondtam az érveimet, hogy miért tartom fontosnak, hogy megtanuljon úszni és elmagyaráztam neki azt is, hogy ő már be van fizetve és ha nem megyünk el az órákra akkor az ablakon kidobott pénz. (Édes volt, ahogy később mentegetőzött, hogy ő nem dobta ki a pénzt meg a túrórudit a kukába). Megbeszéltük azt is, hogy most két hétig nincs túrórudi, mivel kb. két hétre elegendő túrórudi árának felel meg egy úszás órának a díja. Kicsit ki van akadva, hogy nincs túrórudi és azt hiszem, hogy ezt a büntetést megjegyzi. (Még soha nem volt megbüntetve úgy, hogy valamit hosszabb időre megvontunk tőle. De szerintem ezt most megjegyzi. Egyik reggel már azzal jött, hogy anya, én megígérem, hogy megyek úszni pénteken hiszti nélkül, csak adj egy túrórudit. Sikerült erősnek lennem és nem adtam neki, hogy el is érjük ezzel a büntetéssel a célunkat.)
Arra a kérdésre, hogy miért nem akar menni úszni nem adott semmiféle „elfogadható” magyarázatot. Egyetlen egy dolog volt, amit említett az, hogy hideg volt a víz és fázott. Hidegnek nem volt hideg (30-32 fokos), viszont azt el tudom fogadni, hogy egy idő után fázott, mivel sokszor volt, hogy csak állt a vízben, mert várta, hogy a többiek elvégezzék a feladatot stb. Ma délután megyünk, kíváncsi vagyok mi lesz!!!
Tegnap úgy adódott, hogy csak Szonja volt este otthon (Kitti E. nagyinál szeretett volna aludni). Megint megtapasztaltam, hogy mennyivel egyszerűbb egy gyerkőccel. Szonja is teljesen másként viselkedett, mint amikor Kitti itthon van. Nem volt semmi hiszti, egy kis tündér volt és még többet csacsogott, mint egy átlagos napon. Látszott rajta, hogy nagyon élvezi, hogy övé minden figyelem, apa és anya is csak vele foglalkozik, nincs senki aki elvonja a figyelmüket. Azért nem cserélném el a két gyerekes létet, egy gyerekesre, mert kettejükkel kerek a világunk!!!
