Kihasználva ezt a gyönyörű október elejei jó időt egész hétvégén csavarogtunk. Első nap a Pilisbe kirándultunk. Nem vagyunk nagy túrázók. Szeretünk kirándulni, korábban is amikor a lányok még nem voltak hébe-hóba elmentünk a hegyek közé, és mindig megfogadtuk, hogy ezt sűrűbben megismételjük, valahogy mindig közbejött valami. Mióta a lányok megvannak még ritkábban jutottunk el a hegyek közé. Mindig találtunk valami rossz kifogást. Nem tudnak sokat sétálni a lábukon, nem volt gyerekhordozós hátizsákunk stb. Végül csak rászántuk magunkat. Kezdtük azzal, hogy vettünk egy turista térképet, hogy ki tudjunk választani valamilyen rövid túraútvonalat.
A Lajos forrásig elmentünk autóval, majd kinéztünk a térképen egy kilátóhelyet, ami nagyon közel volt a kiindulópontunkhoz. Azonban látszik, hogy milyen ritkán túrázunk, mert elnéztük a térképen a kilátóhoz vezető utat és egy másikon indultunk el. A csajszik nagyon élvezték a sétát az erdőben. Kitti lelkesen kereste a kék kereszt turistajelzéseket és mutatta nekünk az utat. Szonja meg gyűjtögetett. Falevelet és makkot. (Ő egyébként nagy gyűjtögető. A ruháinak a zsebét mosás előtt alaposan át kell néznem, volt hogy ezt nem tettem meg s mint utóbb kiderült egy marék kavicsot is kimostam a ruhákkal. A kis kosara mostani kirándulásunk végére tele is lett.) A gyűjtögetésen túl bogarat idomított. Észrevettünk egy helyes kis bogarat, Szonja letette a földre a botját és ha a bogár átmászott rajta tapsoltunk, ujjongtunk. Ha alatt ment át csalódottak voltunk.
Némi sírás csak akkor volt, amikor egy elég meredek részen ereszkedtünk le, ahol ráadásul rengeteg makk volt az úton, amin a cipőnk könnyen megcsúszott, s (rajtam kívül) mindenki elesett. A lányok többször is. De hamar túltették magukat, a végén már inkább nevettek amikor a popsijukra huppantak. Nem mentünk túl sokat, de nagyon megdicsértük mindkét lányt, mert még Szonja sem kéredzkedett egyszer sem ölbe (pedig rá igencsak jellemző). Visszatértünk a Lajos forráshoz, ahol falatoztunk egy kicsit, majd egyet fociztunk.
A pocakunkat egy szentendrei étteremben raktuk végül tele. Az étterem a Duna parton volt, így természetes volt, hogy levezetésként kavicsot dobálunk a vízbe. Sötétben és tele élményekkel értünk haza.
Vasárnapra több programot is kinéztünk, végül a rácalmási Tök fesztiválra raktuk le a voksunk. (Már csak azért is, mert tegnap vettünk egy tököt, hogy készítünk egy töklámpást. Még életemben nem műveltem ilyet. Tartok is tőle, hogy mi lesz belőle, mert amikor sütőtököt sütünk alig tudom szétvágni. Mivel fogjuk megfaragni? Még fogalmam sincs. Gondoltam majd itt biztos lesznek profi tökfaragók és meglesem a szerszámukat. Valóban volt lehetőség tökfaragásra, de azok az általunk vásárolt tökhöz képest csecsemők, amivel nyilvánvalóan egyszerűbb dolgozni. Na majd meglátjuk...)
Ahogy beértünk falu/város főutcájára csak kapkodtuk a fejünket, annyi tökös alkotást láttunk a házak előtt. Életképek, figurák, állatok, emberek. Sok-sok remek ötlet. Már alig vártam, hogy a tökfesztiválnak helyet adó Jankovich kúriához érjünk, gondoltam ott lesz az alkotások krémje. Ezt mint később kiderült rosszul gondoltuk, mert itt inkább amolyan kirakodóvásár volt. Kézműves kirakodóvásár, mindenféle finomság, enni-innivaló, ugrálóvár stb. Azért voltak itt is alkotások, méghozzá iskolás gyerekek művei.
Kitti kapott egy madárcsalogatót (amolyan zeneszerszám, nagyon jó pofa), majd készítettünk mindannyian (Szonját kivéve) egy dúdolót. Ez is amolyan fafúvós hangszer féle, nádból készül, az egyik végét selyempapír félével kell befedni, kell egy lyukat a nádra fúrni és dudorászni kell bele. Ha el nem felejtem, majd felveszem videóra a hangját.
Miután körbesétáltunk a kúria udvarában és majdnem mindent megnéztünk, megkóstoltunk, elindultunk a főutcán gyalog, hogy közelebbről is megcsodálhassuk a tökből készült életképeket a házak előtt. Ide azt hiszem jövőre is eljövünk!!!
(Akinek esetleg felkeltette az érdeklődését egy hasonlóan jó kis tökös buli, jövő hétvégén Balatonbogláron lesz egy hasonló fesztivál. Részletek itt.)
