Nem szeretem idő volt a hétvégén. Ilyenkor az embernek nincs kedve ki sem mozdulni a lakásból. Tavasztól őszig szinte nem volt egy olyan hétvégénk sem, hogy mindkét nap otthon lettünk volna. Legalább az egyik napra tervezetünk valamilyen programot házon kívül. Hosszú idő után most volt az első hétvégénk családi fészkünkben. Egyébként is a vasárnapi ebéd nálunk E. nagyinál zajlik. Mivel úgy sem szeretek nagyon főzni ez nekem nagy segítség, arról nem beszélve, hogy így a vasárnap délelőttünk is szabad. 

Az elmúlt két nap azonban úgy terveztük, hogy ki sem dugjuk az orrunkat a lakásból. A végén csak nem így történt, mert kaptunk egy váratlan meghívást egy rokoni családhoz, aminek nagyon szívesen eleget is tettünk. 

A lányok nagyon élvezték az otthonlétet. Nagy elánnal beálltak a takarításba is. Kitti kezébe fogott egy spricnit és spriccelte a bútorokat és ajtókat, Szonja pedig törölt és törölt és törölt. Miközben én porszívóztam, portalanítottam, fel-felkiáltott valamelyikük: „Anya, van még bútor, amit meg kell pucolni?”

Takarítottunk én főzőcskéztem, mostam, teregettem és persze rengeteget játszottunk, alkottunk. Végre meglephettük apát is. Még hét elején egyik nap cirkuszosat játszottunk. Mindenféle produkciót kitaláltunk közöse

Repertoárunkban szerepel lovas, kutyás szám, tornabemutató, kötéltáncos produkció, hullahopp karika bűvölő, zsonglőr és bohóc szám is. Mivel K. a héten szinte egyszer sem jött olyan időben haza, hogy előadjuk remekbe szabott műsorunkat, most hétvégén végre erre is sor kerülhetett.

A lányok egész héten erre vártak, ezért hétközben leteszteltük a műsort a nagyik nézőserege előtt. Apa természetesen el volt olvadva az előadástól, elmondása szerint szeme többször könnybe lábadt Az elkövetkező hónapokban biztos még sok ilyen vagy hasonló hétvégénk lesz, s én sem fogok mindenáron programokat szervezni, miután vasárnap este Kitti lányom nyakamat átkarolva suttogta a fülembe: „Anya, nagyon jó volt ez a nap!”