Hétvégénk csendesen telt, csak rövid időre mentünk ki ebbe a ködös, köpködős időbe. Egyik nap kirakóztak a lányok. Elővették szinte az összes otthon fellelhető „gyerek” puzzle-t. Már említettem, hogy mennyire szeretik ezt az elfoglaltságot és hogy milyen ügyesen teszik össze a képdarabkákat. Többször figyeltem már kirakós módszerüket. Érdekes, hogy a játék dobozán megtalálható kirakandó képet nem szokták megnézni. Maguk elé veszik a darabkákat, gyorsan kikeresnek 2-3 egymáshoz való darabot és onnan próbálják kirakni a képet. Kitti már tudja, hogy úgy egyszerűbb a dolga, ha először a keretet vagy legalább annak egy részét rakja ki először. Szonja sokszor nem is figyeli, hogy mi van az apró papír darabon, hanem a puzzle darabka formáját vizsgálja meg és az alakja alapján próbálja beilleszteni a helyére. K. tesztelte Szonja ügyességét. Két kép darabkáit összekeverte és kérte, hogy rakja ki kisebbik lánykánk a kész képet. Nem fogott ki apukája Szonján, hol az egyik képhez, hol a másikhoz illesztette a megfelelő darabkákat. Az már biztos, hogy pár új puzzle kirakó lesz a karácsonyfa alatt. Már csak azért is, mert Kitti – amikor megírtam nevükben a levelet a Télapónak meg a Jézuskának – többek között ezt kért Karácsonyra. Szonja, amikor feltettem a kérdést, hogy mit hozzon a Télapó (illetve Jézuska) egyből rávágta: olyan repülőt, ami fent száll a magasban! Hamar rájöttünk, hogy egy távirányítós repcsit szeretne, ugyanis van egy apuka itt a lakóparkban, akinek egyik hobbija a repülő reptetés, meg modellautózás (így hívják??). Valószínű, hogy ez a kívánság nem fog teljesülni. Ezen kívül nem nagyon volt „elszállt” kívánságuk. Szonja még egy zöld autót kért, Kitti olyan Bartos Erika könyvet, ami még nincs meg, valamint egy a Minimaxon reklámozott társasjátékot (Hedbanz). 

 

 

Tegnap délután habár nem volt éppen a szabadba csalogató idő, erőt vettünk magukon és levegőztünk egyet a Rómain. Miért ne lehetne ilyenkor is a Duna partra menni? Egy karácsonyi meglepetéshez gyűjtöttünk kavicsokat, ez volt az indok. Ezzel vettük rá magunkat, hogy kimerészkedjünk a meleg lakás öleléséből. A lányok babáikkal és azok babakocsijaival felfegyverkezve vágtak neki a sétának, a Duna parton etették a kacsákat, majd kavicsokat dobáltak a vízbe. Találtunk egy lángosost is, ahol – bár alig pár órával voltunk csak ebéd után – bevágtak egy lángost.