Azaz Kitti és Szonja. Most éppen a zenére gondolok. Más-más zenei fejlődésen mentek, mennek keresztül. Ez köszönhető részben annak, hogy Kittivel sokkal több időt töltöttem kettesben, mint a húgával. Mindkettőnek sokat énekeltem, már akkor amikor még csak a pocakomban voltak. Kitti születése előtt sokat készültem anyai dalospacsirta szerepemre, valamiért úgy éreztem, hogy fontos ez nem csak a gyerek zenei fejlődése, hanem a kettőnk közötti kapcsolat, a beszédfejlődés miatt is. Interneten kutattam a már feledésbe merült gyerekdalok szövege iránt, kinyomtattam, tanulgattam őket. 

Miután megszületett Kitti szinte az első pillanattól kezdve volt esti dalunk, a Tavaszi szél vizet áraszt. Sokáig ez volt az egyetlen dalocska, amit minden este elénekeltem neki, s miután már tudott kommunikálni, ezt a dalt kérte a napközbeni alvásokhoz is. Volt idő, hogy nehezebb aludt el főleg napközben, és folyamatosan énekeltem eme népdalt akár félórán keresztül is. (Volt hogy magamat hamarabb elaltattam.)

Ahogy nőtt Kitti, úgy igényelte egyre jobban a közös éneklést, zenehallgatást. Elsősorban olyan lemezeket hallgattunk (mivel ezeket kedvelte jobban), amiken gyerekek énekeltek. Néha hallgattunk Halász Juditot (annyira nem jött be neki, csak egy-két dal), Gryllus Vilmost,  Strausst (erre táncolni szeretett nagyon), s egy-két könnyű zenei albumot.

Az autóban továbbra is én szolgáltattam neki a „zenét”, éneklés nélkül nyöszörgött, sírt az autóban. Így történhetett meg, hogy mire óvodába került, már hatalmas volt a gyerekdal repertoárja. 

Szomszédasszonyom által ismerkedtünk meg az Alma zenekar zenéjével. Nagyon sokáig ők voltak a favoritok. Jártunk a koncertjeikre, hallgattuk az albumaikat az autóban. Mindkét lánynak vannak tőlük kedvenceik.

Szonja is hallgatott sok dalocskát a pocakomban, legfőképpen azokat, amiket Kittinek, Kittivel énekelgettünk. Rá sajnos kevesebb idő jutott, s őt vagy kevésbé érdekelte a „muzsika”, vagy csak nehezebben ment a fejébe, mindesetre jóval kevesebb dalt tud, mint Kitti ennyi idősen. 

Kitti zenei ízlése közben azért formálódott, „nagyos” lett. Egyre többször kért olyan zenét, amit mondjuk az apa szokott hallgatni az autóban, vagy otthon. (Ahogy látom az apja zenei ízlése jobban bejön neki, mint anyáé.) Így vált hamarosan kedvenceivé a Forintos percek gazdasági műsor zenei válogatás albuma, Ska-P (ez a két CD annyit lett hallgatva, hogy már le sem játssza a lejátszónk), Besh o droM, Back II Black, s nyáron sokat szólt a Hungária is az autóban.

Egyszer Kitti a rádióban, vagy a tv-ben meghallotta Zséda, Fekete rúzs című számát. K. nyomban meg is szerezte ezt az albumot, innentől kezdve éjjel-nappal Fekete rúzst hallgattunk. Leginkább ezt a számot és a Leszakadt az ég (vagy megindult a föld a címe?). Nemrég bekerült a látókörükbe Gáspár Laci egyik albuma is. Mikor indultunk valahova autóval (legtöbbször autózás közben hallgatunk zenét), még mielőtt beszálltunk már kérdezgették: „Anya, lesz Laci?”. Anya pedig megnyugtatta őket, hogy igen lesz Laci. Tőle is vannak kedvencek Szonjáé a Miriamról szóló dal, Kittié pedig a Zene nélkül mit érek én. Kitti egyébként csak a gyorsabb számokat kedveli, ha egy líraibb dalt hal, már adja is ki az ukázt: „Valami pörgősebbet!”. 

Legújabb a kedvencek közé bekerült előadó, a Kolompos együttes. Pár hete olvastam róla, hogy egy közeli művelődési házban lépnek fel, s már régóta kíváncsi voltam rájuk. Felkerekedtünk és megnéztük az előadásukat (mert nem is koncert volt ez, inkább előadás. Két népmesét is előadtak, az egyik ráadásul Kitti kedvence a Kőleves, s közben háttér zenéltek). Vásároltunk tőlük egy válogatás CD-t, pár napig csak az volt benne a lemezjátszóban.

Ezen zenék mellett továbbra is énekelgetünk közösen, de mostanában már Kitti tanítja nekem az oviban elsajátított dalocskákat. 

Formálódik a zenei ízlésük, amit részben mi formálunk. Sajnos kevés komoly zenét hallgatunk, azt hiszem gyakrabban meg kell nekik mutatni ezt a fajta muzsikát is.