Tapolca
Szállodánktól pár száz méterre található Tapolca fő nevezetessége a tavas barlang. Egyik délelőtt idelátogatott népes csapatunk. A barlang viszonylag rövid szakasza látogatható, melynek egy része (300 méter) csónakkal tekinthető meg. Jó pár lépcsőfokon mentünk le a mélybe, kaptunk egy rövid tájékoztatást a barlang kialakulásáról, feltárt (de nem látogatható) részeiről, majd beálltunk a csónakkikötőhöz vezető sorba. Egy-egy csónakba 3-4 fő szállhat be, s egyikük lesz az evezős (kísérőt nem tudnak adni). Kitti még mindig idegenkedik, pontosabban fél a barlangban, barlangtól (erről egy korábbi barlanglátogatásunkkor már beszámoltam). Úgy kapaszkodott, csimpaszkodott belénk, mint aki valami szörnyet lát. Nem nyugodott meg akkor sem, amikor a gyönyörű zöldes színben pompázó, kristálytiszta vízen csónakba szálltunk. Sőt, a csónak minden megingásakor sápítozott, hogy bele fogunk borulni. (Tiszta anyukája ez a gyerekJ Bennem is van mindig egy olyan érzés, ha kisebb vízijárműbe szállok - bár ezt nem hangoztattam előtte -, hogy előbb-utóbb a vízben találjuk magunkat). A „csónaktúra” utolsó pár méteres szakaszán olyan szűk nyíláson kell átmenni, hogy a felnőtteknek le kell hajolniuk, ha nem akarják, hogy a homlokuk koppanjon a barlang „mennyezetén”. Itt nem is volt szükség evezőre, a kezünkkel „toltuk” magunkat a barlang falába kapaszkodva.
Malom tó
Egy másik ismert hely Tapolcán. Szintén nagyon közel volt szálláshelyünkhöz, mindössze 500 métert kellett gyalogolnunk. Egyik reggel egyedül fedeztem fel ezt a szép helyet, míg családom többi tagja durmolt. Hatalmas nagy halakat láttam a tóban. Estére meg is invitáltam csapatunkat haletetésre. Naná, hogy a kifliket otthonhagytuk, de nem bánkódott senki (Szonján kívül, de ő is csak egy kicsit). A Malom tónál van egy nagyon szép játszótér, rönkfa játékokkal. Csak az a sok szúnyog ne lett volna....
Utolsó esténken is idejöttünk, ért bennünket meglepetés, amikor megláttuk, hogy milyen nagy a tömeg. Valamilyen rendezvény volt ezen az estén, s épp az Unique lépett fel. Szonja kedvéért vittünk magunkkal kevés zsömlét, amit mind odaadtak az aranyhalaknak (mert azok is voltak), meg a kacsáknak.
Western park - Nemesvita
A szigligeti vár látogatása során került a gépkocsink szélvédőjére egy szórólap. A hirdetés a közeli Nemesvitára invitált bennünket, a Western parkba. A szórólapban szerepeltek ezek a szavak is: állatsimogató és pónilovaglás, így egyértelmű volt, hogy megnézzük milyen ez a hely. Nem volt nehéz megtalálni a főút mentén elhelyezett útbaigazító tábláknak köszönhetően. A Western park „előszobájában”, a vendéglátóipari egységek láttán úgy éreztem, mintha egy western film díszletei közé érkeztünk volna. Megvettük a belépőjegyet 1500 Ft-ért és beléptünk a parkba. (Az 1500 Ft-os jegyért egész napot is el lehet tölteni, és ebben benne foglaltaik a pónilovaglás is.) A belépés után egy kicsit megijedtem a szórólapon első „állomásként” szereplő labirintus láttán, ami inkább egy gaztengerre hasonlított (amiben való igaz jól el lehet tévedni). De továbbmentünk és egyre jobban megtetszett ez a hely. A területet jó pár évvel ezelőtt egy német fickó vette meg, s ő alakította ki a Western parkot. Ne számítsunk semmilyen csili-vilire, igazi hollywoodi fílingre. Egyszerű, de nagyon ötletes megoldásokkal teszik a helyet szórakoztatóvá gyereknek, felnőttnek egyaránt.
Felsorolásszerűen egy-két dolog: patkódobálás, lasszóhajítás, íjászat, késdobálás, aranymosás, állatsimogató, pónilovaglás, indián rituálék, kézműveskedés. Ugrálhatunk a trambulinon, csúszkálhatunk a „csúszkán”, kipróbálhatjuk egyensúlyérzékünket „kötéltáncosként”, s ha nagyon melegünk van hűsíthetjük magunkat a szökőkút vízével. Naponta több show műsor. Nekünk volt szerencsénk egy indián és egy cowboy közötti versengést megtekinteni, valamint cowboyok és a sheriff „harcát”, de van „bankrablós” előadásuk is.
A gyerekeket legjobban az állatsimogató érdekelte. Nyuszik és édes tengerimalacok között rohangálhattak csemetéink, de található a parkban pár kecske és páva is. Míg a gyerekek etették, simogatták, csodálták az állatokat mi felnőttek az aranymosóban kerestük az aranyat. Egy nagyobb „pocsolya” aljának kövei közül igyekeztünk az odakészített fémtálak segítségével megtalálni a kincset. Hiányos geológiai ismereteim miatt nem tudom, hogy milyen csillogó, s apróra tört kőzetet szórtak a kavics közé, de az biztos, hogy nem aranyat. Mindenesetre hosszú percekig elvoltunk ezzel a stressz oldó tevékenységgel.
Mindenkinek ajánlani tudom a helyet!
Itt élnek a nyuszik és tengerimalacok:
Aranymosók
Egyensúlyozás
