Érdekes egy leányzó ez a Szonja. Vadidegenek előtt olyan szégyenlős, hogy még köszönni sem köszön, ilyenkor belémbújik, fejét szégyenlősen lehajtja és olyan kis szende arcot produkál mindemellé. Aki nem ismeri azt gondolhatja, hogy ő egy csendes, nagyon szolíd kisleány. Ismerős környezetben, ismerős emberek között, illetve otthon teljesen máshogy viselkedik. Egy határozott, akaratos, azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy irányító típus. Erről meggyőződhettem a minap az oviban is.
Már a farsangkor is tapasztalhattam, hogy mennyire ÉL az oviban. Míg Kitti inkább a fal mellett üldögélve nézte, hogy játszanak a többiek, Szonja benne volt minden játékban, szaladgált hol az egyik, hol a másik ovistársához és látszott rajta, hogy élvezi a zsibongást.
A héten húsvéti kézműves délután volt. Kittivel az egyik asztalnál készítettük a mogyoró nyuszikat, Szonja a szomszéd asztalnál foglalatoskodott, éppen vasalható gyöngyből rakott ki valamilyen figurát. Egyszercsak hozzám lép az egyik kisfiú és gyönyörű barna szemeivel, amit csajokat megszégyenítő hosszú szempillák öveznek mosolyogva újságolta nekem, hogy ő a Szonja szolgálója! Szemeim kikerekedtek, nem értettem igazán miről is van szó.
Folytattuk Kittivel a munkát, közben át-átlestem a szomszéd asztalhoz. Szonja rakosgatta a gyönygyöket, a szészemű fiúcska pedig ott serénykedett körülötte, hol egyik, hol másik oldalán. Egyszercsak azt látom, hogy szépszemű masszírozza kisebbik lányom vállát! Azt hittem rosszul látok.
Este fürdéskor szóbahoztam, hogy hogy is volt ez a szolgálósdi. Szonja elbeszélése szerint a kisfiú akart az ő szolgálója lenni. A mosdóban állítólag ő vette le a törülközőjét, megtörölte a kezét, az uzsonnánál ő szervírozta lányomnak az evőeszközöket, poharat stb.
Az óvónők is mondták, hogy ahhoz képest, hogy Szonja még csak kis csoportos elég hamar amolyan vezetőszerepet kezdett betölteni, el sem tudják képzelni mi lesz két év múlva! (Erre én is kíváncsi vagyok:-)
