Szonja jó egy hete éjszaka átjött hozzánk és panaszkodott, hogy fáj a torka. Mire előkotortam a jól bevállt spricnit, kijavította magát. Nem a torka fáj, hanem a füle. Gyorsan megmelegítettem a fülsapka zseléjét, felraktam rá, de nem bírt elaludni. Gyógyszert kért. Az megnyugtatta és csökkentette a fájdalmat. Másnap elmentünk a fül-orr-géglszhez, aki savós fülgyulladást állapított meg. Szerencsére hamar rendbejött és a kontrolon a dokinő azzal engedett el bennünket, hogy "nagyon szép a füle". (Régebben még a fülgyulladások után sem ürült ki a savó a füléből, így most megnyugodtam, hogy csak kinövi ezt a füles dolgot.)

Szonja fülbajának köszönhetően két hétvégi programról is le kellett mondani. Az egyikre már nem tudom hanyadik éve készülünk, ez pedig nem más, mint a tatai vadlúd sokadalom. Vagy a rossz időjárás, vagy betegség húzta át az elmúlt években is terveinket. A másik program is egy különlegesség lett volna, Miskolcról indul Lillafüredre a Mikulásvonat, Lillafüreden pedig egy meseváros fogadja az odaérkezőt. Ez a program december 13-ig tart, de a hétvégi vonatokra jegyeket kapni ritkaság. Talán majd jövőre!

Így hát Szonjával kettesben töltöttünk itthon pár napot. Mennyivel másként viselkedik nővére nélkül! (Nővére is a húga nélkül.) Sokat segített főzni, takarítani egyéb házimunkákat végezni. Közben pedig locsi-fecsizett. Kitti pedig igazi nagylányként viselkedett. Egyetlen egyszer sem nyafizott, hogy ő is inkább maradna és kihagyná a sulit. Ebből is azt a következtetést vonom le, hogy most már tényleg beilleszkedett a suliba és szeret is járni. 

Ebben erősített meg az újabb fogadó órán a két tanítónéni. Igaz azt mondták, hogy néha olyan, mintha lenne Kittinek egy ikertestvére, mert előfordul, hogy hebehurgyán viselkedik, röhögcsél, idétlenkedik. Máskor meg ő a "minta", figyel, nem beszélget, csinálja a dolgát. Mondtam a tanítónéniknek, hogy a hebehurgya napjain valószínűleg nagyon fáradt, ugyanis akkor szokott nagyon idétlenkedni. Összességében megdicsérték, és azzal engedtek el, hogy nyugodtan dagadhat a mellem a büszkeségtől. 

S íme az első iskolás fotó (sajnos a szkennelés nem lett túl jó)