Úgy szeretnék gyakrabban írni, mert rengeteg apró dolog, pillanat ami a gyerekekkel és velünk történik lassacskán kikopik az emlékezetünkből. Minden rajtam múlik tudom jól, de vagy nincs kedvem leülni a géphez, vagy időm nincs rá.
A lányok most megint nyaralnak J.nagyiékkal mentek el Siófokra 4-5 napra. Jókor jött ez a gyerektelenség, mivel hétfőn jönnek a gyerekszoba bútorait összeszerelni és addigra az ágy darabjaival is el kell készülni. Ugyanis nem kaptunk olyan fehér színű emeletes ágyat, ami nekünk és a pénztárcánknak is megfelelne. Így végül az IKEA fenyő emeletes ágya mellett tettük le voksunkat azzal, hogy összeszerelés előtt lefestjük hófehérre. (Már írtam, hogy a lányok szobájában csupa fehér bútor lesz.) 21-én fogtunk neki a nagy műveletnek. Először is lecsiszoltuk az összes alkatrészt (ebben Szonja is aktívan résztvett, el nem mozdult mellőlünk, míg le nem csiszoltuk az összes ágy alkatrészt és ő is lelkesen és ügyesen csiszolt), majd kezdődhetett az alapozó festés. K. kitalálta, hogy fessük le az ágyrácsokat is, nehogy szerencsétlen, az alsó ágyon fekvő gyermekünknek a natúr fenyő ágyrácsokat kelljen néznie. Először tiltakoztam (összesen 36 ágyrácsról van szó!), aztán belementem, hogy így legalább kitanuljuk a léceken a mázolás tudományát (még soha nem festettünk, mázoltunk...illetve én valamikor tinédszer koromban nagymamámék konyhabútorát), s mire a fő darabokhoz érünk biztos majdnem profik leszünk. Csak abba nem gondoltam akkor még bele, hogy milyen iszonyú nagy munka lesz ez. Főleg úgy, hogy K. miután egyszer-kétszer közöltem vele, hogy nem vagyok megelégedve a mázolási technikájával, az ecsetfogásával, a felvitt festék mennyiségével (házsártos vagyok, na), fel is adta, hogy ő ehhez nem ért és inkább levitte a csajokat az udvarra.
Így egyedül maradtam (illetve egy-két alkalommal a lányok is becsatlakoztak ameddig az ágyrácsokat festettem), és ma harmadik napja az ecsettel a kezemben kelek és fekszem szinte. Tegnap anyu is eljött, ami nagyon nagy segítség volt. Most lettem kész az összes darab lakkozásával, már csak a száradási fázis van hátra, de ahhoz szerencsére már nem kellek.
