Tegnap reggel Kittinek bevittem az itókáját cumisüvegben (így többet iszik), fogta a babájának a cumisüvegét is, összeütötte őket és mondta, hogy "egé"...azaz egészségedre.:-) Csendes napunk volt. Itthon van K. (apa) is, nem dolgozik, sajna nem is fog egy darabig, mert januártól megszűnt a munkája:( Én nem nagyon bírtam semmit csinálni, reggel bekeményedett a hasam és egész délutánig olyan volt mintha egy nagy szikladarab lett volna. (Így érezhette magát a farkas a régi Piroska mesében, miután a vadász beletette a sok követ. Kittinek az egy mai modern Piroska mesekönyvében a farkas nem eszi meg sem a nagyit, sem Piroskát, és az ő hasát sem hasítja fel a vadász. Csakhogy szegény gyerekeket megkíméljük az ilyen szörnyűségektől. Hát nem tudom muszáj-e egy klasszikus mesét így átírni. Mi is többek között ezen a mesén nőttünk fel és pl. én sem lettem agresszív bűnöző.) Aztán délutánra rájöttem, hogy mitől feszült egész nap a pocakom, könnyítettem magamon és lám minden rendben lett:-)
Kitti K-val volt kint egy félórát a szabadban a jó friss levegőn, mert erre Karácsonykor nem nagyon volt lehetőség annyira sűrű volt a családi program. Délután elmentem T. dokihoz (nőgyógyász), már nagyon iizgultam előtte, mert meg voltam győződve, hogy annyira kinyíltnak találja a belső méhszájat, hogy a rendelőjéből ő visz át a kórházba szülni. Persze nem így lett. Mondjuk a méhszáj az már ki van nyílva annyira (két ujjnyira), hogy szerinte akár az éjjel is szülhetek. Persze nem szültem, itt vagyok és irogatok.
Talán azért is reménykedtem abban, hogy megyünk szülni, mert este jegyünk volt az Erkel Színházba Verdi Nabuccojára, és nem nagyon volt kedvem menni. Nem vagyok opera rajongó. Aztán kellemesen csalódtam, mert nem is volt olyan rossz. Viszont Szonja olyan táncot lejtett a pocakomban, hogy már nem tudtam hogy üljek a színházi székben, hogy elég teret adjak neki balett szólójához. A második és harmadik felvonás alatt meg a melegtől szenvedtem. Szonja addigra már kifáradt és szerintem elaludt:-)
Mire hazajöttünk Kitti már aludt, a bébicsőszünk (E. nagyi) pedig kivasalt. Még a szárítóból is lehozta K. összes ingjét. Ilyen anyukám van nekem!
Kíváncsi vagyok mikor bújik már ki Szonja. Most már jöhetne! Ezek a kismamaság utolsó hetei a legszörnyűbbek. Mondjuk ez a mostani terhességemet, amúgy is sokszor tényleg tehernek éreztem. Sokkal nehezebb úgy kismamának lenni, hogy van mellette az embernek egy másfél évese, aki persze egész embert kívánna. Kittivel imádtam más állapotban lenni. Tele voltam energiával, amire szükségem is volt, mert akkor kaptuk meg az új kérót és rengeteget kellett a mesteremberek körmére néznem, meg kinézni, beszerezni a lakás berendezését. Az utsó hónapokra jutott a nagytakarítás. 5-6 héttel a szülés előtt még fel-le ugráltam a létráról, ablakot pucoltam stb.
Szonjával nehezebb volt a kismamaság. Ráadásul a 25-ik héttől a doki azzal riogatott, hogy sokat kell pihennem nehogy megszüljek, mert kinyílt a külső méhszáj, aztán még a méhnyakcsatorna is megrövidült. Ja pihenhek egy kis örökmozgó mellett, akit naponta többször is fel kellett emelnem - sokszor nem lehetett elkerülni -. Akkor nem gondoltam volna, hogy eljutunk a 39-ik hétig. Erre tessék.... Kitti a 41-ik héten született meg. K-t kikészítettem az utolsó hetekben, mert minden nap úgy feküdtem és úgy ébredtem, hogy na ma fogunk szülni.
Kíváncsi vagyok mennyire fognak hasonlítani. A 4D UH szerint nagyon. Ennyire:
