A cím nem egészen fedi a valóságot, de tény, hogy elég rosszul aludtam. Ma délelőtt be kell menni a kórházba, hogy a doki megint megnézzen, hogy állunk szülésileg. Én meg vagyok győződve róla, hogy ma valamit tesz annak érdekében, hogy Szonja elhagyja a biztonságos méhet és megismerje a való világot. Ennek eredményeképpen egész éjjel szülőszobákban voltam és szültem, hol ébren vagy félig ébren, hol pedig álmomban. Kicsit (?) be vagyok gazolva, ugyanakkor már tényleg nagyon szeretnék találkozni Szonja lányunkkal. Mindenesetre magammal viszem a kórházi csomagomat és K. is velem jön, Kittire meg a nagyi vigyáz itthon. Reménykedtem benne, hogy esetleg beindul magától a szülés éjjel vagy hajnalban, de nem sok jele van. Nagy ritkán vannak nagyon gyenge fájásaim, de még menstruációs görcsnek sem nevezhetném (maximum görcsöcskének).
Tegnap felhívtam TZS-t, gimis barátnőmet, akivel majdnem egynapra voltunk kiírva (ő január 3-ra én meg január 5-re), ugyanannál a dokinál. Ő december 22-én megszült és 26-a óta otthon van. Nagyon jól vannak, nagyon jó kisfia van, egyelőre eszik, alszik. Kicsit irigylem, bár ő sem és én sem akartuk a 24-ét kórházban tölteni, de azt mondja most már nem bánja, hogy a karácsonyt bent töltötte. Elhiszem.
Azt mondják a gyerekek megérzik, hogy megszületik illetve készülődik világrajönni a tesó. Kitti eddig nem jelezte. Bár 23-án belém fagyott a vér, amikor kérdeztem, hogy a Jézuska milyen ajándékot hoz neki, erre ő közölte, hogy babát. De nem Szonjára gondolhatott, mert tényleg kapott az egyik rokontól játékbabát:-)))
Lassan készülődnünk kell, remélem legközelebbi bejelentkezésemkor már leírhatom szülésem történetét.
