Csend, béke, nyugalom. Immáron két és fél órája! Mindkét csajszi húzza a lóbőrt. Na ilyen sem nagyon volt még, hogy egyszerre aludjon mind a kettő, ráadásul ilyen hosszan. Biztos a levegőben van valami. Becsszóra nem én raktam bele Kitti teájába semmit, és az anyatej sem tartalmaz semmilyen rövidet:-) Igaz, ami igaz mindketten éjszakáztak egyet (ja meg én is), hajnal 3/4 2-től 4-ig fent voltunk. Remélem nem megint valami ilyesmire készülnek az előttünk álló éjszakán?!
Tegnap délután Kitti nagyon szenvedett. Látványosan unatkozott. Nem volt kedve semmit játszani (velünk sem), csak mesefilmeket meg a nyári útifilmünket nézte volna. De már nagyon utálom, hogy leginkább csak a DVD filmek kötik le a figyelmét. Be kell most már keményíteni és egy nap csak egy max két mesét megengeni megnézni (persze nem másfél órásakat, hanem 5-10 perceseket).
El is felejtettem írni a nagy újságot. K. hétfőtől újra dolgozik. Amikor megtudtam a nagy hírt nem is tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Örülök, mert ugye meg kell élni valamiből és egy fizuból, illetve a TGYÁS-ból nem annyira lehet hosszú távon, a GYED-ről nem is beszélve, de szomorú is vagyok, illetve jobban illik most ide a be vagyok tojva, mert jövő héttől bele kell ugranom a mélyvízbe a két poronttyal. Majd kiderül, hogy mennyire tudok (tudunk) úszni. Így sem volt egyszerű, hogy K. itthon volt...
Amikor Kitti született, akkor sem volt pont munkája K-nak és tök jó volt, hogy míg kóstolgattam az anyai szerepkört és ezzel párhuzamosan igyekeztem háziasszonyi teendőimet is ellátni volt aki segítsen. Amikor K. dolgozni ment Kitti már 2 hónapos volt. Úgy gondoltam, hogy most is legalább ennyit itthon lesz. A mai munkahely kínálat mellett...
Egy biztos még egyszer nem szülök, mert akkor K. megint munkanélkül lenne:-))