15 évvel ezelőtt a pezsgés azt jelentette, hogy valamelyik barátnőmmel elmentünk valamelyik egyetemi klubba, leginkább kedvenc helyünkre az ÚjVárba, Martinit iszogattuk, méregettük a srácokat, egy jót táncoltunk és kiakadtunk azon, hogy miért táncolnak kisebb-nagyobb csoportokban külön a lányok és a fiúk, hisz mindenki azért jött, hogy a másik nem társaságában szórakozzon egy jót.
Jelen helyzetemben már az is pezsgést jelent, ha a napomat, vagy annak egy részét nem csak a gyerekekkel, hanem más felnőtt társaságában töltöm. Ha az a másik felnőtt meg egy régi jó barát az már tényleg a csúcs!
Már hetek óta társaságért kiáltottam! És végre házhoz jöttek. Szinte gondoltam, hogy mindenki egyszerre jelentkezik be. Két napja egy internetes ismerős jött a kisfiával, tegnap pedig egyik legjobb gimis barátnőm a két gyerkőcével. Végre jól kidumálhattuk magunkat Zs-vel. Persze maradt még bőven téma legközelebbre is.
A napom egyébként szörnyen indult. Először is Kitti már hajnal fél hattól nem aludt. Én meg tudtam, hogy még rengeteg dolgom van, főzni akartam, tusolni, hajat mosni (nehogy már a barátnőm előtt elhanyagolt anyukának mutatkozzak), muffint sütni, kicsit porszívózni stb. Na most Kitti mellett ezeket max úgy lehet, ha beteszek a DVD-be valamilyen mesefilmet. Azt viszont nem szeretem, ha órákon keresztül ül a képerny előtt. De most nem volt más választásom, egyébként állandóan láb alatt, vagy a tűzhely mellett lett volna, ami azért is veszélyes mert volt már, hogy a tenyerével ellenőrizte, hogy tényleg meleg-e a "platni".
Folytatódott a rossz napom a főzéssel. Előző este vettem pulykadarált húst, hogy abból csináljak egy paradicsomos-húsos ragut a spagettihez. Már amikor rádobtam a husit a hagymára furcsa szagot éreztem (és nem a lányaim teli pellusa volt az), de gondoltam, hogy a pulykahúsnak van az egyéb húsoktól eltérő illata. Így készre csináltam a ragut, amikor is megkérdeztem K-t, hogy szerinte normális-e ez a szag. Mivel ő is azt mondta, hogy inkább kukába való, mint a gyomrunkba így a kész ragu a klotyóban landolt. Ekkor sírt fel a kisebbik lányom is. Így már tökéletes volt a reggel hogy semmivel ne végezzek, mire barátosnőmék megérkeznek. Teljesen pánikba estem - ahogy ilyen helyzetekben szoktam - a mécses is eltörött és tovább hergeltem magam azzal, hogy én egy csődtömeg vagyok, aki sem háziasszonynak, sem anyának sem feleségnek nem való.
Persze a slamasztikából megint az a személy mentett meg, akire mindig számíthatok, az anyukám. Gyors telefon anyunak, hogy neki is kipanaszkodhassam magam. Ő meg munka előtt gyorsan átszaladt egy újabb adag hússal, ami garantáltan romlatlan:-)
Ekkor már láttam az alagút végét, és gyorsan ötödik sebességbe kapcsoltam, mire anyu átjött kielégítettem kisebb csemetém szopizási vágyát, amit úgy hálált meg, hogy visszaaludt, a nagyobbik lányka mesézett, lezuhanyoztam, hajat mostam, felmostam, nagyjából rendet raktam.
Mire barátnőmék megérkeztek a csokis-diós muffin illata töltötte be a lakást. A két nagyobbik gyerkőc (Flóra az ő lánya és Kitti) jól eljátszottak, a két kisebbik a 2 hónapos Lacika és az én majd 7 hetes Szonjám hol aludtak, hol szopiztak, hol a karunkban elvoltak, mi meg csak szövegeltünk-szövegeltünk-szövegeltünk mintegy 5-6 órán keresztül.
Jó volt, na!
Flóra és Kitti
Szonja és Lacika karonfogva