Nem nagyon volt időm írni az elmúlt pár napban, mivel Kitti mostanában nagyon korán kel (pl. tegnap meg ma is már 1/2 6-kor fent volt), a délutáni alvás idejében és este meg egy saját készítésű szülinapi ajándékot gyártok teljes erővel nagyobbik lánykánknak.
Amiért most mégsem tudtam megállni, hogy a billentyűzetet püföljem az az, hogy egyszerűen nem tudok betelni a nagylányunk kedvességével, szeretetével. Olyan bújós, mint egy kiscica. Ma is odajött hozzám és mondta, hogy anya idebújok hozzád, jó? És betelepedett az ölembe, átkarolta szorosan a kezecskéivel a nyakam és azt mondta: "Nadon szeletlek"! Reggelinél meg megfogta a kezem és az apjáéba rakta, hogy fogjuk meg egymás kezét. Ugyanezt csinálta valamelyik nap a két nagyival is.
A húgát is imádja. Már többször volt, hogy míg én valamit tevékenykedtem és nem tudtam odamenni a síró Szonjához, ő odament és próbálta megvigasztalni, beszélt hozzá, vagy énekelt neki. Egyik este K-val fürdettük Szonját, Kitti meg a J. nagyival vacsorázott a konyhában. Szonjának éppen nem volt sok kedve fürdeni és sírdogált. Kitti meg beküldte hozzánk J. nagyit azzal az üzenettel, hogy az "Érik a szőlő"-t énekeljük a Szonjának és akkor nem fog sírni (Kitti ezt szokta legtöbbször a hugicájának énekelni). Mi el is kezdtük a dalolást és Szonja abba is hagyta a sírást. Amikor Szonja megint el kezdett sírni, megint jött a "követ", hogy énekeljük el megint Kitti vigasztaló nótáját.
Ha idegenek megállnak Szonját megcsodálni, Kitti mindig bemutatja a testvérét, hogy "ő a Szoja. Nadon aranyos. A testvérem".
Amilyen pici gyerek Kitti, annyira nagy szíve van, tele-tele szeretettel! IMÁDOM ŐT:-))
