A buli utáni nap gondoltam rendbe szedem a lakást, és felszámolom a romokat, amikor csörgött a telefonom és Zs. barátosnőm (akivel gimiben ismerkedtünk meg) invitált meg bennünket hozzájuk. Így hagytam csapot-papot gyorsan felöltöztettem a gyerkőcöket és elindultunk a szomszéd kerületbe. Zs-vel és 3 éves Flóra lányával, és Szonjánál 8 nappal idősebb Lacus fiával egy zenebölcsiben randiztunk. Kicsit izgultam, hogy Szonja hogy fog viselkedni, de nem kellett volna, mert a picilány egyszerűen mintababa volt. Az autósülésben üldögélt és nézelődött, csodálkozott, vigyorgott váltakozva. Kitti az új környezet, az idegen gyerekek miatt kicsit meg volt szeppenve, de az ismerős dalokat, mondókákat ő is énekelte, kántálta. Persze nem volt olyan oldott, mint abban a zenebölcsiben, ahova Szonja születése előtt jártunk, de azt mondta, hogy jól érezte magát.
Nekem is tetszett, bár a "levezető" csajszinak a tempója nagyon gyors volt, egyfolytában olyan érzésem volt, hogy sietünk valahova, vagy elő van írva, hogy ma 13 éneket és 4 mondókát kell 30 perc alatt énekelni, mondani ha törik ha szakad, így nem lehet egy lélegzetvételnyi szünet sem az egyes "számok" között.
Egyébként jó volt, tetszett, hogy hangszereket is használ, és az ára nagyon baráti volt, mindössze 400 Ft. A hozzánk legközelebbi zenebölcsiben egy ilyen foglalkozásért 900 Ft-ot van pofájuk elkérni.
Az éneklés után elmentünk Zs-ékhez és ott töltöttük a napunk további részét. Mi megint jól eldumáltunk, a gyerkőcök hellyel-közzel elvoltak egymással (mármint a nagyobbik csajszik). Annyi volt csak a gond, hogy Kitti nem tudott aludni és ezért délután elég nyűgös lett, nem tudta egyáltalán tolerálni, hogy Flóra ugyanazzal a játékkal akar játszani amivel ő. Hazafelé a kocsiban persze elaludt, de szegénykémnek nem sok ideje volt a szundításra, mert 10 perc alatt már a garázsban voltunk. Amikor kivettem a kocsiból nagyon nyügi volt, de rövid idő múlva magához tért és nagyon felpörgött.
Zs-nek panaszkodtam, hogy ez a gyereknevelés nem könnyű dolog és tudom, hogy nagyon sok hibát követek el. Pont azokat, amiket más családokban tapasztaltam és akkor még gyerek nélkül megfogadtam, hogy na én ezt nem így fogom csinálni. Naná, hogy mégis ugyanúgy csinálom. Nem vagyok mindig következetes, sokszor engedek a hisztijének stb. Megnyugtatott, hogy ő is ugyanígy van ezzel és mintegy fel is mentettük magunkat, hogy ezek a nevelési "vétségek" leginkább abból fakadnak, hogy fáradtak vagyunk, vagy nincs elég időnk a gyerekekkel való foglalkozásra plussz a háztartásra. Persze ettől még a lelkiismeretem nem nyugodott meg és továbbra is fusztrál, hogy pl. megengedem, hogy Kitti egy-egy korai reggelen akár 1 órát is mesét nézhessen, mert ezidő alatt én legalább elvégezhetem a teendőimet, vagy odaadom neki a túrórudit még reggeli előtt, mert megígéri, hogy fog reggelizni (amiből persze nem lesz semmi). Akkor vagyok még engedékeny, ha pl. Szonja végre elaludt és Kitti valamiért hisztizni kezd. Most vagy nem foglalkozom Kitti hiszijével (ugyebár elvileg így kéne), és akkor Szonja nagy valószínűséggel felébred és nyűgös lesz, ha nem tud újra elaludni, vagy engedek Kitti hisztijének, viszont akkor legközelebb ugyanezzel a fegyverrel fog próbálkozni.
Olyan egyszerű volt gyermektelenül másokat bírálni, hogy ezért vagy azért a szülők által elkövetett baklövések miatt neveletlen a gyerekük. Most meg kapom a pofonokat.
Kittinek alapvetően nagyon jó természete van, és csak attól parázom, hogy a hülyeségem, illetve hülyeségeink (mert ugye apja is van a gyereknek) miatt (mert gyengék vagyunk, vagy türelmetlenek) "elrontjuk" ezt a kis porontyot. Illetve most már kettőt.
