Pár szót még Alcsútról. Mint korábban írtam a fő programunk a "lovacskák" voltak. Kittinek hozzájuk húzott mindig a szíve, bár nagyon tartotta tőlük. Messziről nagyon bátor volt, mindig mondta, hogy megyek adok füvet a lovacskáknak, meg megsimogatom, sőt azt is mondta, hogy ráülök a hátára. De ahogy közelebb értünk -gondolom megijesztette őt a lovak nagysága- és csak tisztes távolból figyelt. Mai napig is emlegeti őket és este lefekvéskor róluk beszél.
Egyik nap kenuztunk is a panzió kis halastavában. Nekem eléggé tartok a víztől - mivel az úszás tudásom nem 100%-os - és bizony az a bizonyos zabszem nem fért volna el..., de Kitti nagyon élvezte. K. volt az evezősünk, nagy tapasztalata van, rengeteg vizitúrán vett részt tinédzserként vagy huszas évei elején (?) a Tiszán és a Dunán. Ezen a 10 perce kenuzáson felbúzdulva - meg gondolom előjöttek neki a vizitúrás emlékek - javasolta, hogy ha idén nem is, de jövőre elmehetnénk családostól egy hasonló evezős bulira. Nem is tudom....talán én lehetnék az, aki a szárazföldön kocsival szállítja a "csapat" cuccát.
Alcsútdobozon való tartózkodásunkkor volt Kittinek a névnapja. Természetesen tartottunk egy pici ünnepséget. Kapott egy kis babaházat-sátrat vagy minek nevezzem, meg a nagyitól egy kisméretű ugrálóvárat. Csak tudnám, hogy ezeket a nem éppen kisméretű játékokat hova fogjuk rakni????? Miért vettünk ilyen marhaságot???? A sátrat azóta párszor már felállítottuk, összepakoltuk, de nem szeretném, ha állandóan itt állna a nappali közepén. A gyerekszobában sajnos nincs annyi hely, hogy állandó bútordarab váljék belőle. Az ugrálóvárról ne is beszéljünk, szerintem majd kivisszük az udvarra a többi szomszéd gyerek legnagyobb örömére.
Kittinek volt egy kis csínytevése míg ott voltunk a panzióban. Imád turkálni a táskákban (nem is tudom kitől örökölte), és a nagyi pipere táskájában talált egy kicsit színesített ajakápolót. Erre egyből rátette a kezét, mivel kedvenc barátnőjénél már látott egyszer ilyet. El is nevezte a rúzst (mivel nem tudta, hogy mi az) a "Dóri szájának". Egyik nap a délutáni altatás olyan jól sikerült K-nak, hogy nem Kitti, hanem ő szunnyadt el (állítólag csak pár percre), mindeközben Kitti alaposabban utánajárt, hogy mit is lehet kezdeni a "Dóri szájával". Mire az apukája magához tért lánykánknak sikerült össze(piros)rúzsoznia a paplant, a párnát, és a fürdőszoba ajtót. Na meg saját magát, és a rúzsra se lesz a nagyinak többé gondja, mivel Kitti az összes anyagot kipiszkálta a tartójából.
Alcsútról hazafelé még megálltunk Lovasberényben, a Cziráky kastélyt megnézni. Sajnos számos más magyar kastélyhoz hasonlóan eléggé le van pusztulva. Állítólag korábban magánkézben volt, el is kezdték felújítani, de sajna a tulaj időközben jobblétre szenderült, így a felújítás abbamaradt.
Lovasberény után a következő megálló a Velencei tónál volt, Velencén. Itt ettünk egy jó kis hecket, Kitti pedig megetette a hattyúkat.
Szonja mindenre rácsodálkozott:
A Velencei tótól hipp-hopp hazaérkeztünk és úgy gondoltuk, hogy még belefér egy rövid majális a napba (hadd fáradjon el az apraja!). Kilátogattunk a közeli parkba, a hol Kitti körhintázott és dodzsemezett egyet.
Hát ennyi volt a négy nap.
