Már régóta gondoltam, hogy összeszedek pár mondókát, verses mondókát, mondókás verset, gyerekdalokat, amiket már ismerünk. Amikor megszületett Kitti rengeteget vadásztam az interneten, kerestem a mondókás könyveket és gyűjtöttegettem, tanultam őket. Kitti is és Szonja is szereti a mondókázást, éneklést (néha már Szonja is "énekelget"). Korábban már említettem, hogy Kitti utálta a babakocsis sétálást (már pár hónapos korában is), s ilyenkor mindig mondókáztam, énekeltem neki. Akkor nagyon jól elvolt (egy darabig, amíg azt is meg nem unta).
Ha el nem felejtem (úgy mint a nosztalgia fotók berakását a bejegyzések végére), akkor majd be-beírok egy-egy mondókát. Már csak azért is, hogy majd lányaim is fel tudják használni ha majd gyerkőceik lesznek.
Akkor kezdem azzal a mondókával (verssel), ami mindkét csajszinknál nagyon bejött. Erre mindig fülig ért a szájuk (amikor már tudtak mosolyogni):
Illyés Gyula: Mozdony
S-sz beh sok súly!
Meg se mozdul!
Friss szenet, ha bekapok,
messze, messze szaladok,szaladok...
