Szonja napról napra fejlődik. Minden területen. Mozgásilag, értelmileg, beszédileg.
Legújabb szavai között elsőként kell említenem nővére nevét. Már kiabál neki, hogy Titti! Tegnap délután lent voltunk az udvaron, ahol a jó idő miatt elég sok gyerek volt kint (végre!!!), Kitti körbe-körbe kerekezett kis barátaival, Szonja meg a lábam körül sertepertélt. Amikor sokáig nem látta Kittit, akkor el kezdett kiabálni, hogy "Titti! Titti!".
Kedvenc italát is nevén tudja már nevezni, ami nála kb. úgy hangzik, hogy "teci", azaz tejcsi (valójában tápszer).
És most már megbizonyosodhattam afelől, hogy a kaka, az ő szótárában is kakát jelent. Valamelyik nap éppen nyomta a pellusba a termést, amikor nyögdécselés közben közölte velem, hogy kaka. Egyébként ez az egyetlen alkalom, vagyis amikor nagydolog van a kispellusban, hogy engedi magát pelenkázni, egészen addig, amíg kiveszem alóla a produktomot. Ha leterítem a szőnyegre a textilpelenkát - amin pelenkázom - már jön oda és szépen lefekszik. Aztán ahogy kikerül alóla a termékkel teli pelenka, és letörölgetem a popsiját, már indul(na) is dolgára.
Az igent még nem mondja, de már le-föl bólogat a buksijával, ha valamire igent szeretne mondani. Ilyenkor nagyon édes, mert először mondja, hogy nem, és el is kezdi a jobbra-balra történő fejmozgást, majd megtorpan, látszik, hogy el kezd koncentrálni, hogy ezt az oldalirányú fejmozgást átváltoztassa vertikálissá.
Ha éhes, vagy csak úgy enne valamit, megy az etetőszékéhez, és emelgeti a tappancsait, mint aki be szeretne mászni, közben erősen lóbálja a kezében lévő előkét, esetleg nyomatékosítja szándékát a "nyam-nyam"-mal.
A könyvekben már rengeteg állatot felismer. A cicánál mostanában a sicc hleyett, már cicet mond, az egérnél cint, a kacsánál hápot. Más állatot még nem nagyon "nevez meg" de kérdésemre -hosszabb, rövidebb gondolkodás után - megmutatja őket.
Most már félreérthetetlen jelei vannak, hogy ő is mennyire szereti a nővérét (mint az a hugicáját). Tegnap volt egy nagyon aranyos jelenet. Kitti kicsit ki volt bukva, mert nem aludt ebéd után. El kezdett egy butaság miatt hisztizni. Lefeküdt a földre és ott üvöltött. Egy darabig próbáltam megmagyarázni neki azt, hogy amit szeretne miért nem lehet, de ő csak azzal volt elfoglalva, hogy egyre hangosabb ordítson. Így fogtam magam és hívtam Szonját is, hogy menjünk át a másik szobába zongorázni. Látszott Szonján, hogy nehéz döntés elé került, hogy kivel is tartson, aztán fogta magát odament a földön fetrengő nővéréhez, letérdelt mellé, megsimogatta az arcát és odabújt hozzá. Annyira szép jelenet volt, hogy picit el is érzékenyültem és legszívesebben mindkettőt magamhoz szorítottam volna, na de akkor utat engedek Kitti hisztijének!

Ő is nagyon muzikális. Táncol, énekel, tapsol, ha zenét hall. Tegnap rájött miközben mindhárman táncoltunk, hogyan lehet forogni. Annyira tetszett neki saját koreográfiája, hogy csak akkor hagyta abba, amikor már elszédült és el is esett. A zongorát is szokta püfölni, valamelyik nap pedig megszólaltatta a furulyát. Már nem csak úgy, hogy morgott bele a fújókába, hanem bele is fújt.
Mint egy trombitás
Továbbra sem hagyta abba a csintalankodást, itt éppen a videót kapcsolgatja
majd lebukik