A legutóbbi bejegyzésemre visszautalva le kell jegyzetelnem, hogy másnap szinte egész nap a konyhában foglalatoskodtam. Elkészítettem a tervezett krumplifőzeléket, hozzá fasírtot, de nem a megszokott módon, hanem tettem bele egy egész padlizsánt (persze nem egészben). Ezenkívül magunknak készítettem brokkolikrém levest (amit imádunk), és egy kis zöldséges rizst. Na meg arra az esetre, ha Kitti nem enné meg sem a főzeléket, sem a fasírtot egy kis rántott húst (kivételesen sütőben, tepsiben).
Végül megérte a sok főzöcske, mert a lányok ettek főzeléket és hozzá sok-sok fasírtot. Nagyon bejött nekik! Szerintem is jobb volt így, mint padlizsán nélkül (ráadásul így volt bennem egy kis jó érzés, hogy sikerült egy kis zöldséget is észrevétlenül megetetni velük)! Jó puha volt így és a padlizsán ízét nem lehetett külön kiérezni. Szonja az ebéd után is többször odahúzott a konyhapulthoz, ahol a fasírtok voltak és mutogatta, hogy kér még, majd jött-ment, tett-vett és közben a fasírtból falatozott. HURRÁ!!!!! Apró örömök az életben:-)
A vicces az, hogy a rántott húsra Kitti fanyalgott (pedig nagyon szereti).
Kíváncsi vagyok, hogy ha legközelebb is készítek ilyen fasírtot, akkor megeszik-e?
