Szonja lassan betölti a 16-ik hónapját. Már szinte mindent megért és meg is érteti magát. Persze nem mindig szavakkal, hanem mutogatással, vagy szavakkal és mutogatással. Másfél hete megint taknyos. Ez részben a fogzásának tudható be. Szerintem most egyszerre jön 3-4 foga. Ja igen fogak. Azt hiszem azt még nem jegyzeteltem le, hogy kijöttek a felső kettesek neki, most pedig jönnek az alsó kettesek és a jobb oldali első örlője. Leginkább emiatt szenved. Egyik lánykám se volt egy nyálzós szerencsére, de Szonja most nehezen viseli, hogy az átlagosnál több folyadék van a szájában. Néha elbohóckodik vele és fújja a nyálbuborékokat, de sokszor benyúl a szájába és húzza ki a nyálát és csodálkozva figyeli, hogy ez meg mi? Most annyira megnőtt a nyál mennyisége a szájában, hogy ha félrenyeli, vagy csurog a torkára, akkor köhécsel.
Másfél hete egyik fő programunk az orrszívás (már megint). Az utóbbi pár napban Szonja már annyira hozzászokott, hogy hagyja magát sírás nélkül tűri a műveletet. Ha folyik a nózija, akkor szól, hogy kaka és mutat az orrára, hogy tegyünk már valamit, mert zavarja. Ha ilyenkor adok neki egy papírzsebkendőt, akkor törölgeti az orrát és a szájával fújja bele (mármint a zsepibe) a levegőt.
Újabb szavak:
apapi - kupak
bárá - bárány
kácsi - kávé (ha ki- vagy bekapcsol a kávéfőzönk, akkor felhívja erre a figyelmünket.)
tee, tebe - teve
páa - páva
cin-cin - egér
paci - paci, ló
kukac - kukac
ide, hide - hideg
iá - csacsi (ezt az iát, nem úgy mondja, mint mi, hogy az "i" hangot magasan, az "á"t meg mélyen ejtjük, hanem a hinta, vagy tik-tak mintájára.)
Egy régóta használt szava, de még nem jegyzeteltem le azt hiszem:
kunga, akunga - cumi (fogalmunk sincs miért kunga. Pedig semmi közünk sincs semmilyen afrikai törzshöz. Vagy legalábbis nem tudunk róla.)
Most kedvelte meg igazán a könyveket. Amikor felébred már megy is a könyvespolchoz és leemeli valamelyik kedvenc könyvét. Természetesen az egyik kedvence az, ami Kittinek is a kedvence (Anna és Peti sorozat Bartos Erikától), a másik pedig egy karácsonyi könyv.
Nagyon utánozza Kittit. Amit Kitti csinál, ő is azt akarja. Ebből sokszor adódnak kisebb konfliktusuk a csajok között, amit igyekszünk hol több, hol kevesebb sikerrel megoldani. Ha Kitti nézeget egy könyvet, ő neki is ugyanaz kell (egyébként sokszor fordítva is igaz). Kitti eszik valamit (na ilyen nem túl gyakran van), Szonja is ugyanazt kéri. Ha Kitti 'lovagol' rajtunk, már a húga is szalad, hogy ő is, ő is. Ha Szonját ölbeveszem, Kitti isi jön és átkarolja a lábamat.
Már Kittinél is rácsodálkoztam annak idején, hogy milyen jó megfigyelők a gyerkőcök (persze így tanulnak). Szonja is sok mindennek tudja, hogy hol a helye és persze használat után mindent vissza kell tenni a helyére. Ha kilötyköli a vizet már hozza a konyharuhát (igaz én nem azzal szoktam felmosni, de neki az van elérhető helyen) és törli fel a vizet, majd viszi vissza a helyére. Ha kérem reggel, hogy hozza a szandálját, már fut is és hozza, majd megpróbálkozik a felvételével is.
Tegnap este amikor forraltuk a tejet Kittinek, szokás szerint Szonja szólt a tejforraló sípolásakor, hogy teeeejcsi, s mivel látta, hogy mi nem csinálunk semmit, odafutott a tűzhelyhez és el kezdte csavargatni az egyik gombot (ki akarta kapcsolni a tűzhelyet). Vagyis már ezt is kifigyelte, hogy mivel lehet megszüntetni a tejforraló sípoló hangját.
Már motorozni is remekül tud, de még sokáig nem érdekli ez a dolog. Nagyon érdekesen motorozik, nem csak a lábával hajtja magát (amit már profi módon művel, mert míg a kezdetekben váltott lábbal hajtotta magát, vagyis úgy, mintha lépkedne, most már páros lábbal csinálja), hanem az egész kis testével. Mint amikor a hintán lökjük magunkat, előredől, majd hátra, teljes harmóniában a lábával. Próbáltam tegnap erről videót készíteni, de természetesen pont akkor nem volt kedve sokáig motorozni. Amikor le akar szállni a motorrol, akkor feláll róla és egyszerűen eldönti a lába alatt a motort és úgy lépi át. A kis okos:-) (Felteszem azért ezt a rövidke videót, amin egy picit látszik, hogy milyen ügyesen hajtja a járgányát. A végén itt nem száll le a motorról, meggondolja magát.)
Kitti is megint rákapott a motorozásra, ami természetesen abból adódik, hogy Szonja is motorozik. Pedig már úgy örültem neki, hogy vége a motoros életének és már egy bicajos csajunk van.
Továbbra is vannak aranyos beköpései, amiket sorra elfelejtünk lejegyezni, és sokszor el is felejtjük. Hiába no, öregszenek a szülők.
Egy beugrik most. Be volt kapcsolva a tévé egyik reggel. Az egyik reggeli műsor műsorvezetőnőjének hatalmas fülbevalók voltak a fülében. Kitti meglátta, majd így szólt: "Anya, olyan ennek a néninek a füle (a fülbevalójára gondolt), mint a sajtos tallér!" És tényleg úgy nézett ki:-)
Játszótéren vagyunk, Kitti megcsúszott a kavicsos talajon és elesett: "Jaj, elcsúsztam egy banánhéjon!" (Az egyik könyvében van egy ilyen jelenet, hogy az egyik szereplő elcsúszik egy banánhéjon és elesik.)
A magyar nyelvet természetesen ő is még csak tanulgatja. Nála a rend van, az rendesség. Ha elpakolják a játékokat (de ritkán van ilyen), már mondja: anya, ugye milyen rendesség van?
A ló megijedt helyett, pedig ezt mondta: a ló megfélődött.
Kitti, ha Szonja elcsatangolt mellőlem, már ment is érte, és terelte vissza hozzám
Szonja a babával "üldözte" kis játszótársát, Balázst. Ha utolérte, odanyújtotta neki, de ahogy Balázs megfogta volna, gyorsan visszahúzta, mintha azt mondta volna neki: csak nézni, nem megfogni!
