(Kedvenc fotósorozatom egyébként róluk itt található.)

Naná, hogy most is készültek fotók - igaz nem a legjobb minőségűek - annyira édesek rajtuk.

Míg a gyerkőcök jól elvoltak, az anyukával jót dumáltunk. Sok témánk volt, hisz oly rég találkoztunk. Ettünk, ittunk, mulattunk:-) És mindeközben mit csinált Szonja? Mit is csinálhatott volna mást, mint mindenhova követte a nagyokat. Nem akart ő sem kimaradni semmiből. Remélem nem akarja nővére kezéről lecsapni a fiút, mert az nem szép dolog.

Este a fürdőzéskor a lányok jót játszottak a Triszéktől ajándékba kapott zsírkrétával (?). A csempére, meg a testükre lehet vele rajzolni és szerencsére könnyen lejön.

A móka, kacagás után jött a rémület. K. éppen Szonját törölgette, amikor észrevette, hogy a fejebúbján, pont a kutacsában (még nem nőtt be teljesen a fejelágya) van egy fekete pötty, amit csak úgy a törölközővel nem tudott eltüntetni. Tehát valszeg nem kosz volt. Vizsgálgattuk innen, onnan de nem tudtuk mi lehet. Talán kullancs??? Én egyből beparáztam, ahogy az egy paraanyuhoz illik. De egyikünk sem látott még testközelből kullancsot. Gyorsan felhívtam a szomszédasszonyomat, hogy ő látott-e. Igen, volt a válasz, s már jött is fel egy nagyítóval, hogy megvizsgálja Szonja buksiját. Először azt mondta, hogy ááá nem, aztán hmmm, hmm lehet, hogy mégis? Inkább menjünk el dokihoz. Seperc alatt összekapta magát K. és J. nagyi és már rohantak is a kerületi ügyeletre. Én addig itthon rágtam a kefét és altattam Kittit. Szerencsére negyedórán belül itthon voltak és nem kullancs volt, hanem feltehetően szálka! Hogy az hogy kerülhetett Szonja fejébe? Az izgalmak sem hatottak Szonja alvókájára, így megint Norah nénit kellett segítségül hívni. Mozgalmas nap volt, na.

És akkor az ígért bukta recept:

Hozzávalók:

2,5 dl tej; 2 evőkanál cukor; 4 dkg élesztő; 1 tojás; 1,5 dl olaj; 50 dkg liszt; fél csomag sütőpor; só

Elkészítés:

Az élesztőt zutty a langyos, cukros tejbe, majd a tojást és az olajat is. A sütőporos lisztbe (amibe egy csipet sót is teszünk) bele az élesztős keveréket és robotgéppel (akiknek több idejük van kézzel) összegyúrjuk. A tésztát lisztezett deszkán (asztallapon ki hogy szereti) kinyújtjuk (hmmm milyen vékonyra? kb. fél centire) és 12 téglalapra (vagy bármilyen amorf formára, ízlés kérdése) vágjuk. A tölteléket (baracklekvár, túró, csokiskrém - Kitti miatt muszáj csokisat is csinálnom, ehhez én összekeverek két evőkanál kakaóport, két evőkanál cukorral, egy evőkanál nutellával és egy kis vízzel) rá a téglalapokra, felgöngyöljük a széleit jól lenyomkodjuk (hogy ne jöjjön ki sütés közben a sok finomság) és elhelyezzük őket egy kizsírozott (olajozott) tepsibe.

Bele az előmelegített sütőbe és kb. fél óra alatt készre sütjük. (180 fokon. Én magasabb fokon kezdem a sütést az eslő 10 percben, mert sz@r a sütőm.)

NEM KELL KELESZTENI!