Végre eljutottunk a cirkuszba. Már nagyon régen készültünk arra, hogy Kittit elvigyük cirkuszba. De vagy elfelejtkeztünk róla egy időre, vagy amikor éppen eszünkbe jutott nem találtuk megfelelőnek a Fővárosi Nagycirkusz előadását (olyan előadásra vadásztunk, amiben állatos produkciók is vannak szép számmal, mert a Kitti korabeli gyerkőcöket ez köti le a legjobban. Legalábbis mi így véltük). Pár hete megint eszembejutott a cirkusz és felcsillant a szemem, amikor megláttam, hogy a műsorszámok között több lovas szám is van. Gondoltam ez az, ez kell nekünk a mi kis lóőrült lányunknak ez tutira be fog jönni.
Még a dédipapához való utazás előtt meg is vettük a jegyet (tök jó, mert neten is meg lehet venni, nem kell a cirkuszba elslattyogni érte). Ma délelőttre szólt a jegyünk. Felpakoltuk a lányokat és E. nagyit és elindultunk. Kitti is teljesen fel volt dobva, hogy cirkuszba megyünk. Nemrég kapott megint pár Anna és Peti könyvet és az egyikben van egy mese a cirkuszról, ami tetszett Kittinek. Van egy verses mesénk is, amit másfél évesen nagyon szeretett, a Piroska és a farkas mellett ez leporellós könyv volt a kedvence.
Nagy volt az öröm azért is, mert kocsival csak a Felvonulási térig mentünk és onnan trolira váltottunk. Ilyen közlekedési eszközön még nem utazott ezért ezt is nagyon várta. Happy volt minden és Szonja kivételével mindenki (legifjabb családtagunk elég nyügi volt, ráadásul nem szállt volna le az apjáról, szó szerint reggel óta csimpaszkodott a nyakába), amíg eljutottunk a cirkuszhoz és beültünk a nézőtérre (természetesen az első sorba).
Miután elfoglaltuk a helyünket és már csak két perc volt az előadás kezdetéig Kitti rákezdte, hogy neki nem tetszik itt és haza szeretne menni. Teljesen értetlenül álltunk (illetve ültünk) a helyzet előtt, a fejünk csupa kérdőjel volt. Először csak sírdogált és hajtogatta hogy menjünk haza, aztán nagy nehezen annyit még hozzátett, hogy ő fél a tigrisektől és az elefánttól (vettünk egy műsorfüzetet és megnéztük, hogy milyen produkciók lesznek). Elmagyaráztuk, hogy az állatok a porondról nem jönnek ki stb., de nem sikerült megnyugtatnunk. Aztán elkezdődött az előadás egy lovas számmal. Kitti már nem sírt, de láttam rajta, hogy rettenetesen meg van rémülve. Az első fél órában többször újrakezdte a sírdogálást és követelte, hogy menjünk haza. Valahogy azért mindig sikerült egy kicsit megnyugtatni. Mindeközben Szonja egy szó nélkül, teljesen lenyűgözve nézte az apja öléből a műsort (nem Kittiét, hanem a cirkuszét).
Tulajdonképpen a második részre nyugodott meg annyira Kitti, hogy élvezze is a látottakat. Pedig arra már be sem akart menni. Egy pillanatra mérges is lettem a jegyszedő nénire, mert ahogy húztam magam után Kittit a nézőtérre meghallotta, hogy az én lánykám nem akar bejönni. Erre így szólt: "Pedig most jön az igazán érdekes! Jönnek a cicák!" Még jó, hogy nem tigrist mondott, mert azt hiszem akkor lánykám egyből sarkon fordul. De elkaptam ezt a fonalat és amikor bejöttek a tigrisek, kérdezgettem csemetémet, hogy tetszenek a vadcicák?? Ő hevesen bólogatott. Amikor vége lett a műsornak csak egy kérdése volt: Anya a tigrisek nem jöttek??? Meg is lepődtem ezen a kérdésén, hiszen a képekről, meg az állatkertben eddig felismerte a tigrist, de most ezzel a vadcicával bekevertünk neki azt hiszem. Az előadás végén azt mondta, hogy "ez jó volt", de azért arra a kérdésünkre, hogy jöjjünk-e máskor is cirkuszba egyértelmű nem volt a válasz.
A cirkuszos programmal nem lett vége a napnak, mert még hivatalosak voltunk egy szülinapi bulira. Zsófi 3 éves lett, akit most köszöntött a család. A Molnár szigeten volt megtartva a buli, ahol a csajok jól kijátszhatták magukat. Homokoztak, hintáztak, pancsoltak, traktort, motort vezettek, kétpofára nyomták a ribizlit...mást nem is ettek. Talán pár falat húst vettek csak magukhoz. Mire hazaértünk már teljesen hullák voltak, nem kellett őket egy percig sem altatni.
