A vers a cirkuszról, amit az előző posztban említettem:
Tóth Anna: Cirkuszban
Egyik nap az óvodánál
beszálltunka kis buszba.
Izgatottan arra vártunk,
érjünk már a cirkuszba.
Kapunál egy kedves néni
elkérte a jegyeket,
utánunk szólt mosolyogva:
-Jó mulatást, gyerekek!
Éppen csak, hogy lecsücsültünk
fény lepte a porondot,
s talicskán egy barna medve
betolta a bohócot.
táncoltak és bukfenceztek...
Luftballonnal fejeltek.
Óvodások velem együtt
tapsoltak és nevettek.
Vörös függöny félrelibbent
Fóka jött a "páylára",
uszonyain felszökdelt egy
szépen festett ládára.
Orrhegyére labdát tettek.
Nem esett le egyszer sem.
Később mikor megtapsolták,
kivonult nagy peckesen.
Légtornászok következtek,
Csillogott a ruhájuk.
Felmásztak a magas létrán,
a bohóc meg utánuk.
Hintáztak a kupolánál...
táncoltak a kötélen.
Nem lett volna ilyen siker
izmok nélkül, kövéren.
Szünetben a porond köré
vasrácsokat szereltek,
ahová az idomárok
tigriseket tereltek.
Lovacskák is ott voltak már.
Körbe-körbe szaladtak.
Tigrisek meg vezényszóra
a hátukra pattantak.
Amikor a tigrisek a
mutatvánnyal végeztek,
lovagolva kivonultak,
s oroszlánok érkeztek...
Bent a bácsik fáklyáikkal
karikákat gyújtottak,
amin át az oroszlánok
oly ügyesen ugrottak.
Utána a mancsaikkal
játékosan intettek.
Búcsúztak a közönségtől,
s mindannyian kimentek.
Véget ért a nagy mutatvány...
tapstól égett tenyerünk.
Cirkusz, most már egész biztos,
ide jönni szeretünk!