Feltétel nélkül szeretjük gyermekeinket. De nincs annál boldogabb érzés, mint amikor ők is valamilyen módon kifejezik, hogy mennyire szeretnek bennünket. Hozzánkbújnak, kis karjaikat a nyakunk köré fonják, megpuszilnak vagy szavakkal mondják el.
Az Állatkerti Játszóházból tartottunk épp a kocsink felé, Szonját az ölemben vittem és közben a nyaka puszilgatásával csiklandoztam, ő meg hangosan kacagott. Egyszer csak rámnéz, átölelte szorosan a nyakamat és ezt mondta: "Anya, szeet!" Ez volt az első szavakban megfogalmazott vallomása hozzám.
